Nem is értem - az elmúlt két hétben voltam szabin is, de nyilván mivel mindennel szanaszét vagyok, valahogy azt érzem, hogy még és még jó itthon és kellene is itthon lenni...
A munkahelyen van néhány elmaradás, de azok azok az dolgok, amiket mindig félreteszünk, és "ha majd lesz ráérős időnk", megcsináljuk, de egyébként meg egyenesben vagyunk, legalább ez a jó. Így aztán kicsitt lazábbra lehetett venni a hét eleji napokat - ott egy nap egyedül is voltam az irodában - ami valahol baromi jólesett, és még pihentetett is. A napi munkát nyilván megcsináltad, de nem volt olyan kapkodós és szétesős az egész - ráadásul így ezen a téren a lelkiismeret nyugodt (nekem ez mindig fontos, úgy tudok nyogodt lenni, ha az érzem, hogy valaminek a végén pipa van. Mucus szerint naná, hogy ez egy idióta berögződés, szerintem meg nem, és amúgyis, mindenki másképp működik, én így.)
Nem tudom, más hogy van vele, én azt gondolom - ezen most reggel gondolkodtam el - hogy én akkor vagyok "jól" a helyemen, a magam kis életében, a saját "szinemen", vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam jól... talán úgy, hogy ha nem vagyok kimerült agyilag és testileg... és oda tudok figyelni úgy sokmindenre, arra, ami bennem van, vagy ami körülöttem van stb... szóval akkor vagyok jól, ha valamilyen tapasztalás folyamán kérdések merülnek fel bennem. Akár csak úgy, mint most reggel olvasva az újságot, a cikkeknél egyfolytában jöttek bennem a kérdések - és az, hogy utánanézzek dolgoknak. Szerintem ez egy jó út amúgy a(z örökös) fejlődéshez. Az egyetlen gond ezzel az, hogy ez megintcsak pár napja van, vagyis visszafelé gondolkodva, hónapokig vagy hetekig nem volt megint, vagyis nem volt rá kapacitásom a mókuskerékben. És ez nem jó, nem szeretem, én már csak magammal, magunkkal szeretnék foglalkozni. Slusszpasszhatszáz. (mármint semmi köz-ügybe nem szeretnék energiát fektetni).
Nagyon felejtős vagyok amúgy (jó lesz valahogy tornáztatni az agyamat), sosem tudom, mit írtam, mit kinek mondtam, szóval ha ismétlem magam, akkor mindig mindenhol bocs.
Szóval baromira várom az adventet, mert rájöttem, hogy hosszú-hosszú évek óta ez lesz az első igazi olyan advent, ami a MIÉNK, és nem KELL készülni semmivel, nem kell prezentálni, létrehozni valamit. Éppen ezért nem vállaltam idén ablaknyitásos napot sem, részint azért mert ezt még M-mel együtt kezdtük el szorgalmazni, és Ő koordinálta, és Ő már nincs... :(... és ez valahogy szar. És itt a másik nagy kérdés, ami viszont elszomorít, és ami nagyon fáj is - a Betlehem meg a Mikulásház. Mind a kettőt együtt találtuk ki és készítettük el, és együtt szoktuk megcsinálni minden évben. És nem tudom, hogy most hogy lesz - egyáltalán, tudják-e, hogy én is benne voltam, ha tudják, szólnak-e... (ez részemről egy nagy kérdés, az utóbbi idők történése miatt).
De visszatérve, magához az adventhez - nagyon várom, hogy teljes egészében meg tudjam élni idén (ez a terv). Nov. 14-ig még hajtás van a bábos vizsga miatt, de utána - remélem - enyém a világ. Legalábbis erre hajtok! :)
Kérdés - valaki ismeri/van tapasztalata a Nia táncban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése