... pedig nagyon akartam írni egy "ésaugusztusharincegyvan" c. szösszenetet, de aztán másként alakult. (ez a szept.1-i bejegyzés)
Mondhatni, a tegnapi napom nem volt éppen zökenőmentes, és ez az egész hét sem, és a mai is mozgalmasan indul, de én gyúrok arra, hogy aztán délután már sehova....
Hétfőn-pénteken szabin voltam, mert aput vittem-hoztam a megyei kórházba-ból, és még két délután is bementem meló után. (A műtéten túlvan, remélem, sikerült is, de ez majd a következő napokban-hetekben fog kiderülni.). Közben anyuhoz futkároztunk, mert Ő meg ugye esik-kel, így a gyerek ottaludt, napközben pedig mindig ment valaki a szélesebb családból.
Tegnap délelőtt esküvőre voltam hivatalos, reggel itt ülök nyugodtan még - szépen elterveztem, hogy nyugisan elkészülődöm, aztán bevonatozom a városban, veszek még egy szép üdvözlőlapot, kisétálok a helyszínre stb. - na, ebből az lett, hogy anyu telefonált, hogy apu szarul van, ott filóztunk, hogy most mi legyen, nem tudtam eldönteni, hogy mennyire van "mélysége" a dolognak, szóval kb. fél órám maradt, hogy - nagy lelkiismeretfurdalás közepette - elkészüljek és elinduljak. Nem volt egyszerű, nem csatakosan és szétesve felülni a vonatra - volt egy B. verzió is, amivel ugyan negyed órát nyertem volna kb., ha csatlakozom a mennyasszony családjához, és kocsival bevisznek , de az is még szervezést igényelt, nekem meg már nem volt rá energiám... - Szóval két percem volt a vonatindulásig, amikor felestem rá. A vonat pedig két állomással a város előtt megállt - és nem indult tovább, meret bedöglött. Így a következő, egy órával később induló személyre kellett átszállnunk, ami annyit jelentett, hogy tíz perccel (!) az esküvő kezdete előtt értem be a városba, és indultam volna el a fogalmamsincsholvanhelyszínre.... úgyhogy fogtam egy taxit, és végülis öt perc alatt kintvoltam. Egy nagyon kedves hölgyhöz ültem be egyébként :). Mint kiderült, az esküvő sem volt egyszerű, végülis egy nem hivatalos szertartás volt, mert nem érkeztek meg a papírok (a férj amerikai), illetve az ügyvédek azt tanácsolták, mégse magyar esküvő legyen, mert nehezebb a lepapírozása kint, mint egy kintit elintézni, pedig az sem egyszerű.... így nem lehetett az eredeti helyszínen -egy anyakönyvi hivatalban - hanem hirtelen újat kellett választani - hát, egy gyárterületen volt, nem igazán ideális... - egy szertartásvezetővel, aki gyönyörűen beszélt amúgy. A pár szép volt, barátnőm csudaszép, egy igazi, gyönyörű mindjártötvenes nő, a hozzá illő ruhában, frizurában, nagyon tetszett. Egy közös osztálytársunk mellé ültem, együtt szipogtunk :). És hát izgulhattak a ruhán - ami két nappal korábban ért oda, és a gyűrűkön, ami szintén.....) Aztán kisétáltam az állomásra, ami nem is volt messze, simán kiértem volna, ha minden jól alakul...
Hát, ez egy ilyen nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése