... kicsit összekapnám magam, mert baromi nyugger-módban tolom, bár ez kifelé nem látszik, akkor pörgök ezerrel, mikor dolog van, de aztán amikor hazaérek... és alig várom, hogy hazaérjek... akkor nagyjából K.O.
Szerintem előre flusztrált az elmúlt hétvége, abból is az, hogy egyik nap sem tudtam reggel és délelőttt otthol lenni, éshát ugye hétközben az ember dolgozik, tehát esélytelen, vagy ha mégis szabin van, akkor meg délelőtt intézkedik, szóval akkor is esélytelen... és így, hogy szombaton főzőversenyre mentem reggel, vasárnap meg bolhapiacot tartani, így kb. azt éreztem, hogy tökönszúrom magam.
Az estéket elcserélném, azokat nehezen bírom, alig vártam, hogy ugye a gyerek hazajöjjön, hogy ne legyek egyedül, erre ő meg ugye egyedül akart lenni leginkább, mert a koliban ez nem lehetséges, és minden baja volt tőle... szóval nem volt nagyon közös halmazunk :D, de azért megment a dolog. Én igyekszem nembőgni, amikor lelép, pedigaztán van bennem megkönnyebbülés is, mert baromira másként látjuk a világot, és az agyamra megy - meg én is neki. Szóval jókat veszekszünk :D.
Szóval az esték szarok, mert elkezdek kattogni, hogy "deeznemjóígy", de tulajdonképpen ezek leginkább csak gondolatok, és nem érzések, mert elvagyok, és (sajnos? ) nagyon jól elvagyok egyedül, tegnap a kádban elfekve gondolkodtam pl. azon is, hogy mikor múlt el belőlem a vágy, vagy a lehetőség, hogy kapcsolódjak valakihez, és próbáltam belülre nézni, és előhozni azt az érzést, hogy szükségem van valakire, de tulajdonképpen valahol az elmúlt két évben ez kikopott belőlem, hozzászoktam a kényelmes magányhoz, és ha dönteni kell épp, hogy randifélére menjek, vagy nézzek egy részt a sorozatomból, hát a sorozatrész győz. És ez valahol gáz. És ez a mai világ, így élünk.
1 megjegyzés:
Detto mint én az utolsó bekezdés. :):) De azért Te még fiatal vagy ehhez ám. :*
Megjegyzés küldése