Nem, kérem ez most sem búbánatos hangzatú kérdés, csupán érdeklődöm. A kádban mélázva gondolkodtam, hogy mióta nem voltam semmiféle szilveszteri buliban - éppenhogy tényleg csak számolni próbáltam, de őszintén, nem tudom. Éshát nem is fontos. Lehet, hogy ez nemnormális.....? Bah, nem tudom. Az ötven évem alatt, egy kezemen meg tudnám számolni, hány jó szilveszterem volt - még tinédzser koromban is utáltam - aztán le is szoktam róla, szerencsére olyannyira, hogy ma már mégcsak nem is zavar, sőt. Időközben átalakítottam ezt a napot - mert azért volt jó néhány év, amikor rendesen összesajnáltam magam minden szilveszterkor - és magamnak a legjobbat hoztam ki belőle. Volt, hogy kínkeservesen jött el az éjfél, persze aludni nem tudtam volna, és aztán számoltam a perceket, és szenvedtem, huh de nagyon. Aztán valahogy átlendültem az egészen. Valójában ez valamikor néhány éve történt, talán akkor, tényleg, mikor először elmentem szilveszter délutánján sétálni egyet. Amiből aztán hagyomány lett. Jójó, ezt pont ma nem tartottam be, vagy legalábbis nem úgy. A lényeg, hogy egészen estig mindig van valami, amit csinálok, este pedig örülök, hogy letehetem a fenekem, írok a gépen - mint most - tévézek, vagy olvasok.
A mai nap is olyan szépen alakult! - itt felénk már tegnap is egészen szép deres időre ébredtünk, ma pedig teljes csodavilág tárult elénk, ahogy felhúztam a rolókat. Az éjjel is mínuszok voltak, és mivel szél sem volt, így továbbnőtt a dér az ágakon, a fákon, a kerítésen, mindenütt. És a hideg! - végre olyan jó kis igazi téli hangulata lett a világnak. Amilyennek ilyenkor kellene is lennie. Karácsony óta amúgyis sikerült minden nap menni jó tízezernyi lépést, tegnap sem volt másként. Reggel ugyan másfél hét után először óracsörgésre keltem, mert anyuval voltunk olyan vakmerőek, és mi is beneveztünk az "éhezők viadala" c. boltos túlélőjátékra - huh - de viszonylag hamar végeztünk, bár úgy tűnt, hogy mindenki a korai órákat célozta meg, iszonyat sokan voltak. Hazaérve aztán arra gondoltam, hogy hátha délutánra eltűnik a dér, így egyből tettem egy kört. Kigyalogoltam a kanálisig, fotózgattam a hidaknál, aztán elbattyogtam mindegyik templomhoz, végül egészen nagy kör sikerült. Át is fagytam a végére - elképesztő, hogy hihetetlenül régi érzésnek tűnik az ilyen "fázás"! - el is fáradtam, úgyhogy délután már nem kalandoztam el semerre, csak anyuékig.
Szóval ma. Ma Mucus is úgy gondolta, hogy fotózna, úgyhogy kocsiba pattantunk, összeszedtük anyukámat is, és elmentünk egy fenyőerdős részre. Csodavilág volt. És csönd. És valahogy tisztaság, mert a hó, a dér olyan tisztafehérré varázsol mindent. Jó sokáig mászkáltunk, itt-ott megálltunk a kocsival, be-bementünk egy részre, és topogtunk a hidegben. Ezer éve nem fagyott le a kezem :D!
Apuval voltunk Istentiszteleten, barátságos, kedves délutáni alkalom volt - kétszer vagyunk csak délután egy évben a gyülekezetben, egyszer szenteste, egyszer pedig szilveszter délutánján. Ajándék-délutánok ezek, hisz máskor mindig napvilágnál ülünk a templomban vagy a teremben, ezeknek a villanyfényes óráknak valahogy teljesen más hangulatuk van. Szeretem. És jó, hogy ezek apuval közös alkalmak. Mostanában nagybátyám is jön.
Este bevittem Mucust a városba, egy barátnőjénél szilveszterezik, én meg rácsörögtem egy ismerősömre, aki ráért, és nem messze lakik a helytől, ahova mentem, így beugrottam hozzá, jót dumáltunk, vacsoráztunk, és teljes elégedettséggel zártuk így az estét. Jó nagy köd volt, oda-vissza, nem is tekertem az autóval, de az egész olyan szabadság-érzésnek tűnt. Nem is tudom, mászkáltam-e én valaha szilveszterkor autóval, talán egyszerkétszer.
Most pedig itt ülök, a könyvtárszobában, nem kapcsoltam villanyt, az asztal az ablak előtt van, az ablakban meg ledszalag világít, mert ezzel világítottam ki az "ablaknyitásos" ablakot, és elég erős fénye van ahhoz, hogy megvilágítsa a laptopot.
Hát, szóval ez nem az évösszegző lett :), de majd arra is sor kerül.
BÚÉK!
4 megjegyzés:
Én már évek óta totál egyedül, amióta az unokák nagyobbak lettek és nem dekkolnak itt nálam szilveszterkor már. :) Bár azóta meg van a kutya, aki retteg, így a fürdőszobába ágyazva éljük túl az éjszakát, irtó kényelmetlenül, de annyira sajnálom csóró kutyát, hogy bevállalom a nyomorgást is. :) Boldog Új Évet kívánok!
Szintén "zenész":))) Kilenc éve (párom halála óta) minden szilvesztert egyedül töltöttem. Számomra ez még mindig sokkal szerethetőbb, mint bárhol bárkivel tölteni, és feszengeni azon, hogy nem tudom felhőtlenül jól érezni magam, és ha netán fáradnék, akkor sem fekhetnék le - minimum 2-3 óráig. Inni soha nem szerettem, pedig lehet, hogy feldobta volna kissé a hangulatomat. Az idén életemben először Debrecen főutcáján, a Csonka templom tövében ért az éjfél, aztán még jó húsz percig hallgattam Vastag Tomi koncertjét, majd hazaérkezve, a 7. emeleti lakásomból még hosszan néztem az éjszakai tűzijátékot, és sajnáltam a kuttyokat. A főutcán augusztus 20-i hangulat uralkodott, és éjfél után annyi tűzijátékot lőttek fel, és annyi petárdát durrogtattak az emberek, hogy vastagon állt a füst. Sokan voltak az utcán, az emberek jól érezték magukat, én is jól éreztem magam közöttük a kerékpáromat tolva. Talán még két ember volt kerékpárral rajtam kívül. Ezt is megtapasztaltam, aztán ki tudja, hogy 2025. december 31-én majd milyen újabb élmény következhet. Majd az élet alakítja. Mindkettőtöknek boldog új évet és nagyon jó egészséget kívánok. (Szorgalmasan olvaslak benneteket, soha nem hagyok ki egy bejegyzést sem:)))
Boldog újévet! :)
Sokszor ugyanaz a történés teljesen másízű, attól függően, éppen milyen hangulatban éljük meg. Boldog újévet Neked is :).
Megjegyzés küldése