... a home-office lehetőség. Most már azért egy ideje élek vele én is, de még mindig újra és újra rácsodálkozom örömködve, és hálásan, hogy van erre lehetőségem. Mert hihetetlenül jó egy héten egyszer később ébredni, egy hétköznap "csak úgy itthon lenni" legálisan, nyugodt tempóban dolgozni a munkahelyi dolgokat - lényegesen nyugodtabb tényleg - és ha úgy alakul, ilyenkorra lehet tenni egy-egy elintézendő dolgot, amire így nem kell külön szabadságot kivenni.
Na, ennyit írtam a héten, aztán tovább nem jutottam - és ez még kedd reggeli, ha jól emlékszem, mert akkor voltam itthon.
Továbbra sem értem, miért vagyok ilyen cseszettül fáradt, és miért rohannak el a napok úgy, hogy bármi előremozdító lett volna benne.
Úgy hiányzik egy csomó minden.
Lemenni a Rómaira apuval és a kutyával, és csak úgy lenni.
Sétálni este egyet anyuval.
Elugrani a Fertő-tóra hétköznap.
Bemenni Győrbe valami fesztiválra.
Elmenni kirándulni, túrázni egy hétvégén.
Eljutni idén is a Balatonra.
Szalonnát sütni.
Egy estét kinttölteni.
Bicajozni.
Elmenni a Szigetközbe kenuzni.
Hagyni, hogy csak úgy szépen menjenek a napok, nem görcsösen aggódni azon, hogy "ma sem történt semmi".
Igazából - megélni a napokat. Mert most valahogy megint kimaradok belőle.
És már mindjárt háromnegyed, indulnom is kell. Sajnos egy németönkoris rendezvény teljesen keresztülhúzza a hétvégémet, ettől már előre morcos és morgós vagyok, most a hátam közepébe nem kívánom. Ha ez nem lenne, ma lementem volna a Balatonra, még részt tudtam volna venni a Völgyön is, eh. Mondjuk nincs is kivel lemennem.
3 megjegyzés:
Csak magamról beszélek majd, de annyi helyen, oly sok blogban olvasom, hogy a tervek kipattannak, megszületnek az agyban, aztán a fele sem teljesül a valóságban. Szerintem ennek a meleg által szervezetünkre rótt plusz terhelés, és az energia/vitamin hiány lehet főként az oka. Én csak heti egy napon főzök "nagy kondérral" a családnak (nem úgy, mint Lazac, aki előtt le a kalappal), mégis a főzést követő napon lenullázódom.
A pontokba szedett terveid mind külön-külön is vonzóak, kívülálló talán úgy értékelné, hogy két hétbe bele is férnének, aztán a megvalósulásuk mégis elodázódik. (Azért nem panaszkodhatsz az első félévedre sem:)))
Én két év balatoni leruccanást követően az idén tudtam nemet mondani a barátnői invitálásra, mert szeptemberben lesz helyette egy családi külföldi program, és már felmértem a saját határaimat.
Tudomásul veszem, hogy nálam már erősen a "B" oldal forog. Igaz, én nem listázok már régen magamnak, de nagyon tetszik, hogy sokan okosan terveznek, ahol az sem baj, ha nem lesz minden mellett ott a "pipa".
A 7,8,9 szerintem megvalósítható bármelyik nap, a többire meg gyúrjál. :)
Éva, nem panaszkodom, csak a "hülye beidegződésem", hogy sok régi és állandóan ismétődő dolgokhoz nagyon ragaszkodom, nos, ezek miatt akad hiányérzetem, asszem. Vannak dolgok, amik változnak persze, de vannak, amiket meg az ember valahogy szeretne megtartani, ha lehet.
Tény az (és baromira elkeserítő), hogy az idő előrehaladtvál összementek a napok :).
Lazac, teljesen igazad van - a bicajozásból egy kis részt le is toltunk tegnap, csak úgy ad hoc tettünk egy kört este hat után osztrákéknál, és Zs. barátnőmmel - bár totál elfáradtunk - megállapítottuk, hogy ez annyira de annyira feltöltős volt most (mármint lelkileg, mentálisan), hogy hű.
Megjegyzés küldése