Fordítottam a naptárakon (kettő is, van, egy itt a könyvespolcon, ezt ajándékba kaptam, lényegében kártyák, és egy fotós ismerősünk készítette a saját képeiből, a másik a konyhai, amibe a nap teendőket, időpontokat írjuk be).
Már sötétben ébredek.
A reggel kellemesen ősziesen hűvös, egy félig nyári-félig napsütéses-őszi ruhát vettem fel (érdekes, hogy a munkahelyváltással a ruháim teljesen "átértékelődtek" - vannak, amiket eddig doszt hordtam, és most "nemodavalónak" érzem. Pedig én nem lettem más, csak a környezet. Nem negatív felhanggal :).
A hétvégén majdnem ugyanúgy hagytam elmenni az időt a semmivel, de végül mégsem, bár vannak dolgok, amiket elterveztem, de nem került rá sor.
Szeptember 1. van - nagylevegő, igen, és újrakezdés. Fix. Most nem csak gondolok rá, hanem érzem, hogy menni fog. Újrakezdés - nem igazán fogalmaztam meg magamban konkrétan, csak úgy érzem. Van, ami teljesen újrakezdés, és van, amin "csak" változtatni kell.
Szeptember 1. van, és hétfő. És valahogy azt érzem, szeretem ezt a napot.
Mert elkezdtem magam a saját hajamnál fogva kirángatni a posványból. :).
Nagylevegő.
1 megjegyzés:
Hajrá! Soha sem késő újrakezdeni :D
Megjegyzés küldése