Az október a mi hónapunk

 ... legalábbis remélem, legalábbis drukkolok, hogy így legyen. Ez az év nem a legszerencsésebb valahogy, fene tudja. Hopp, most jut eszembe, hogy leszoktam a horoszkóp napi nézegetéséről (is). (meg is néztem, mit jelez októberre, nem annyira rossz, na) Tegnap este jutott eszembe voltidőm átfordítani a naptárakat - szeretem átfordítani a naptárakat, még akkor is, ha az idő múlását jelzi, mert van benne valami várakozós örömös lehetőség-féle is, hogy bármi lehet; jelzi egy új időszak kezdetét, a "tiszta lapot", egy nagy slukkot valami friss levegőből, valahogy ilyenkor mindig vannak új tervek, és a tervekhez valahogy nagyobb energia is, és néha jó azért is, hogy ellapozzuk azt, a mi mögöttünk van, és ami esetleg nem volt olyan jó... 

A mai napom a heti home, és bár úgy gondoltam, hogy fél hétig alszom - tehát egy órával tovább, mint amúgy - még a szokásosnál is korábban ébredtem, aztán már nem tudtam visszaaludni, így fel is keltem, és végre megejtettem az első reggeli tornát, hosszú idő után. Az őszi időszakot azért is szeretem, mert hamarabb "van este", vagyis hamarabb bekuckózunk, és több idő van a benti dolgokra, és így valahogy magamra is. Nagyon kell valamit mozognom, egyrészt mert kapásból már most éreztem a torna után, mennyire frissebben kezdtem a napot, másrészt meg mindenem is fáj, letapadt, recsegropog, muszáj kicsit lazítani. 

Írtam mindjárt egy jó nagy listát a teendőkről, van is, amit már kipipáltam, mert ilyen géphez kötött intézkedések voltak, elküldtem néhány üzenetet, rendeztem néhány ügyemet stb. Szeretem a pipákat a felírt sorok mellett....

A hétvégéről elkezdtem írni már, de az is piszkozatban maradt, pedig egy jó kis hétvége volt. Szombaton kirándultunk Csehországban az itteni természetjárókkal, akikkel szoktunk, nagyon szép helyen jártunk, a Sky Bridge volt az egyik cél. Őszintén, ha magánúton megyek, akkor az egész napomat itt töltöttem volna, mert annyira gyönyörű vidék volt, és annyira jól, felszabadítóan hatott az emberre az egész. Sajnos a csoportvezető túl sokmindent vállalt magára az utóbbi időben, és nagyon látszik, hogy ez a szervezéses rész is nagyon el van kapkodva-nagyolva, nem néznek utána rendesen, így elmentünk Olmützbe is (Alamóc), ahol úgy volt írva, hogy megnézzük Alamóc várát - no, vár az nem volt. Sétáltunk egyet az amúgy szép városban, de ennyi. Ezt az időt és az ideutazást én  inkább a túrára fordítottam volna... vagy egy másik városra, várra. 

Vasárnap családozós volt, itthon a gyerekkel, aztán délután anyuékkal kimentünk gombászni, meg az erdőnket néztük meg fent a határ mellett, mindegyik olyan nyugalmas, olyan nyugodt és szemlélődős volt, annyira kellett már.... 

Tegnap megünnepeltük anyukám 75. születésnapját, az 50. után én is megértettem, miért nem akarja az ember már annyira ünnepelni, szóval nem csináltam akkora csinnadrattát, mert nem tudtam, anyukám hogy állna hozzá,  de mégis, tökjól sikerült, a magunk szűkkörű módján (és ennek nagyon örült). Nagybátyám is jött, így vagyunk mi öten mostmár, vittünk sok ajándékot, pezsgőztünk, beszélgettünk, és ennyi volt. Időt töltöttünk egymással, és ez jó. 

Szeptemberben még, "teljesen véletlenül" - de tényleg, mert valahogy most egyáltalán nem gondoltam, nem éreztem az őszt - egyik este eszembe jutott, hogy hát ősz van, és ki kellene tenni az őszi díszeket, így aztán előszedtem őket, később pedig vásároltam virágokat - egy erikát és egy krizantént - , meg leszedtem azt a néhány dísztököt, ami idén lett, és kitettem őket. Minden nap rámosolygok valahogy a tornácon, a bejárat melletti kis vidámságokra, és jó este meggyújtani a kinti lámpást, és a benti kis fényeket is. 

Más nincs, amikor kezdenek csudis gondolataim lenni, akkor időm nincs ideülni :), szóval no.