Külső-belső-kicsi-nagy világunk.

 Diane Keaton - furcsa szomorúség fogott el, ahogy este szembejött a hír, hogy Ő sincs már köztünk. Szomorú lettem, mert a harmadik nagy ikon távozott rövid időn belül, és szívenütött, mert bár nem igazán jellemző rám, hogy rajongó vagyok, a szó szoros értelemben (vannak persze kedvencek, kedvenc zenészek, dalok, filmek, színészek, előadók stb. , akikre jobban odafigyelek, vagy többmindent nézek/hallgatok tőlük) soha nem estem teljes extázisba semmitől és senkitől sem, de Diane-ra valahogy másként néztem. Valójában már idős korában "láttam meg" igazán, sok-sok évvel ezelőtt, és akkor az a jó kis érzés jött, hogy hmmmmm, azti, ennek a Nőnek micsoda stílusa van, erre a Nőre aztán fel kell figyelni, és énisénis, valahogy tán így kellene idősödni, ilyen szépen, ilyen stílusosan, ilyen vagányan... szóval tetszett, ahogy öltözködik - önazonosan -, hogy nem karikatúrája önmagának - hogy szép. Nem attól szép, mert úgy született - a belső kisugárzásától szép. Mindig. És aztán az egyetemen szembejött velem az egyik csoporttársam, aki tökugyanilyen. Persze mégis más, bár kinézetre hasonlít, és a stílusa is kicsit, de annyira a sajátja, hogy nem túnik másolásnak, Icu is önazonos. Imádtam. Az a tipikus helyzet, amikor nőként nem tudod a szemed levenni egy másik nőről. És Tőle is az jött át - mivel nálam idősebb - hogy bakker, Őt is látják. Nem láthatatlan, kicsit sem. És mindezt úgy tudja tenni, hogy nem erőltetett. Természetes. Keveseknek sajátja ez. 

Jó utat, Diane!

Más.

Jó, hogy elmentem kirándulni. Sokat mentünk, jó volt fizikailag is elfáradni, és ez az olyan kedvemre-való-kirándulás volt. Sietség nélkül, és sokmindent láttunk, mégis természetes ritmusban, nyugodtan, tömeg nélkül, természetközelien és falak között is, Nagyon jó volt. Legfőképp szeles :D, de szép. Kicsit gondolkodtam, hogy nem megyek el, de pénteken egész sokmindent csinálam itthon, így aztán reggel, mikor még visszanéztem, mielőtt becsuktam az ajtót, olyan jóérzéssel indultam neki - rend volt, tisztaság. És ugyanerre jöttem haza, sőt : a gyerek megtáltosodott, és nagyon sokmindent csinált itthon. Nagyon örültem neki, ha felkel, mégegyszer megdícsérem :), mert ennnnnnyire jólesett, hogy ilyen ügyes volt. 

Dévény-Vöröskő vára (rájöttem, itt már voltam)- Nagyszombat. Szlovákia, vagyis Felvidék. És a szenci, nagytudású idegenvezető, aki végigbeszélte az utat, történelemről, földrajzról, társadalomrajzról... mivel újságíró is volt, meg szerkesztő, meg történelemtanár, van véleménye. Reális véleménye van, amit érdekes meghallgatni, és továbbgondolni. Sajnos a nap nem sütött, így az őszbeboruló táj nem a leggyönyörűbb arcát mutatta, de így is szép volt minden. Egyedül ültem, beszélgetni beszélgettem sokmindenkivel, de tegnap pontjó volt társaságban lenni, és mégis egyedül lenni. Ez most nagyon én voltam, végre, és kellett. 

Ma süt a nap, a délelőtt elmegy a főzéssel, délután jó lenne pihenni/kertezni/lazulni/sétálni/családozni. Ah....!