Olyan régen....

 ... nem foglalkoztam "úgy igazán" a bloggal, hogy most, mikor hozzá akartam adni egy új olvasnivaló blogot, nem tudtam, hogy kell. Most sem tudom, és ez most úgy döbbenetes. Szóval légyszi valaki mesélje el :), hogyan kell (nekem itt baloldalt van az általam olvasott vagy kedvelt blogok listája, azt szeretném bővíteni).

Ez a hét valahogy nemolyanjó (most már kezdem azt hinni, hogy én vagyok a hülye, hogy bizakodom valamiben, hogy egycsapásrar jobb lesz minden januártól), mert folyamatosan szívás van a melóhelyen, én küzdök, mint malac a jégen egy csomó olyan dologgal, amiről néha azt érzem, hogy megugorhatatlan számomra, mert nincs meg hozzá az a tudásom, amit itt eleve ennél a cégnél használnak. Nyilván a mindennapos rutint elsajátítottam, de vannak olyan háttérműveletekre alapuló beadványok, amiket soha a büdös életben nem láttam (és amikor kérik, olyan, mintha kínaiul mondanák, és irtó nehéz visszakérdezni, és elmondani, hogy én ezt tényleg nem értem.... ), és nagyon gáz, hogy így, a másnak talán pár órát igénybe vevő munka nekem mondjuk egy napos, mert saját kútfőből kell kitalálnom, mit hogyan, mert a másikakat sem zavarhatom állandóan, hisz ők is el vannak havazva. Kicsit olyan érzés, mint az elején, hogy görcsölök attól, hogy nem tudom, nem értem, átláthatatlannak tűnik. Persze, idővel megoldom, kialakul, csak most nincs rá idő sajnos. Szóval őrület mi van, én meg eljöttem szabira, mert már januárban is el akartam jönni, itthon is muszáj mozdítani valamit,  és remélem, hogy nem lesz belőle gond, és nem nagyon szidnak most épp bent a melóhelyen... és így azért nem olyan jó itthon, mert persze odakattog az agyam állandóan, de próbálom legyűrni, hogy nélkülem is megoldódik, hisz én is megoldom, ha más nincs, és ez így jól működik. 

Mára pincepakolást tervezek, de még mindig itt ülök, pedig reggel nyolckor már lent gondoltam lenni, na erről ennyit....