Amúgy jó kis hétvége volt

 Nem tudom, más hogy van vele, nekem néha pihentető és szabadságot ad, ha beülök az autóba egy hosszabb útra, kíváncsiság, felfedezés, meg ilyesmi, ami bennem van, maga az utazás élménye - máskor meg mintha inkább félnék tőle - főleg ha fáradtabb vagyok, leginkább lelkileg. Ezen a hétvégén meg amúgyis ki akartam próbálni, milyen tömegközlekedéssel eljutni Pápára - hát kérem ez annyira jól sikerült, hogy mind a két nap így ingáztam. Igazából ha kocsival megyek, olyan bő másfél óra alatt vagyok lent, ha meg vonattal-busszal, akkor pontosan két óra alatt. Oké, ehhez még hozzájön, hogy a vasútállomásra is el kell bilickéznem itthon, így korábban kelek, de most ez annyira megérte így nekem, hogy csak na. Fél hétkor felültem a vonatra, oda-vissza is húsz-húsz perc volt kb. átszállásra, pont annyi, hogy egy jót sétált az ember, aztán egy óra buszozás Pápáig. Igazából elő sem vettem egy könyvet vagy egy fülhallgatót sem, mert csak úgy nézelődtem. Néztem ezt a kibomló tavaszt, a falvakat, a kerteket, az embereket. "Tehermentesen", már úgy értem, nem kellett az útra, vagy a vezetésre figyelnem, szóval igazából kikapcsoltam, kikapcsolódtam. A bábképzés is tökjó volt, alkottunk, játszottunk, tetszett. Szombaton fél nyolcra voltam otthon, vasárnap meg fél négyre, és még beugrottam próbára is. 

Az utazásnál mindig vannak élmények. Ha csak annyi, hogy nézed a tájat, a változó képeket, az is tökjó. De vannak találkozások is, vagy éppen rácsodálkozol kívülről egy-egy történetre, ezek mind-mind olyan jó dolgok. Szombaton hazafelé a vonaton én foglaltam el az utolsó üres négyes helyet, mert tele volt már az a rész. Már éppen indult volna a vonat, amikor még felugrott két pasi, hangosak voltak, és "nem szomjasak". Szurkolói mezben voltak, és lehuppantak mellém, az üres helyekre. Namost az ember - meg körülöttem is - mindjárt gondol valamire, hogy ezek hülyék, meg na most mi lesz, mert naná, hogy egyből szóba akartak elegyedni. És végül egy egészen érdekes szitu jött ki belőle, mert az ürgék pont annyira voltak csak hangosak, hogy az egész inkább vidám volt, mint bunkó, a kalauznővel is poénkodtak, aki vette a lapot, és nem arrafelé billent el a dolog, hogy valami kötekedő bunkóság jöjjön ki belőle, hanem még a mellettünk ülők is bekapcsolódtak, és egy nevetős beszélgetés alakult ki az egészből. Nekem meg udvaroltak :D, szóval széleseket mosolyogtunk. Közben odaért egy másik szurkoló hölgy is, egy nagymama amúgy, akit ismerek, mert ott lakik, ahol én, ő meg ismerte ezt a két fickót, szóval ő is odaült, és teljesen baráti lett az egész. Hát ilyen is van. 

A próba után pedig azt hiszem, valszeg mégsem fogok táncolni, mert aki a párom lett volna csaj, feladta itt a második próbánál, és én sem vagyok biztos benne, hogy ez most nekem hiányzik - minden vasárnap elmegy, feszültség stb. Elég lesz a kosztümöket elkészíteni, az is elég idegbajos lesz :D. De egyben izgalmas is. A vasárnapi próba után jól felhúztam magam - volt egy kis nézeteltérés, mármint én úgy kívülállóként figyeltem, de ugye a véleményem megvolt-van - úgyhogy jól felmérgedtem, és este átnéztem egy csomó feldolgozást a darabból, és már elkezdtek  összeállni a fejemben a kösztümök. És ez már jó, jó kezdet. Ma amúgyis "ruhagyűjtés" lesz, kiírtunk egy dátumot, hogy a faluból összegyűjtsünk dolgokat, mert azért szoktak kincsek lapulni mindenhol, aztán meg majd megyek turizni is. 

A hétvége egyébként valahogy a találkozásokról és a beszélgetésekről szólt, akárhova mentem, hirtelen egy beszélgetésben találtam magam, és persze ott is ragadtam. Ez így van jól. 

Persze, itthon is haladni kellene, úgyhogy ma az itthonlétet kihasználva mindjárt neki is állok, a délelőtt a benti dolgoké lesz, aztán délután ki kellene mennem a kertbe is. És várom a hosszú hétvégét, ami jön.