... kicsit nehezen indul a reggel ugyan, mert így, hogy home-ban vagyok, elszaladt velem az este rákattantam egy sorozatraésdurvánkevesetaludtam. De azért lassan összeszedem magam.
Szóval még jó idő van, nekem meg mára ezeregy tervem, fel is írtam őket mind egy cetlire, majd mindjárt kezdem is.
Szeretem, amikor a cetlin kihúzgálom az elvégzett dolgokat. Az olyan megnyugtató érzés. Szerintem :). Látom, hogy haladok. Valahogy néha kell látni, nem csak érezni is, hogy amit teszel, annak van látszatja. A fizikai munka ezért "könnyebb", mármint ilyen téren, mert annak mindig van látható eredménye. Mittudomén, összepakolod a fáskamrát, megpucolod az ablakot stb.
Ahhoz, hogy ne "őrüljek meg", rendet és sorrendet kell tennem magamban és a fejemben is, mármint az élet megoldandó dolgai között is, mert volt néhány nap, amikor azt éreztem, hogy teljesen kétségbeesek attól, hogy hogyan is lesz a nem annyira távoli jövő. Nem szeretem a bizonytalanságot, nem szeretem, ha úgy lógok a levegőben, ha az nem a saját döntésem. Szóval amikor a körülmények szarul alakulnak, és nem én alakítom őket (szarul...).
Vasárnap végül nem mentünk nagyon messzire, csak egy fürdés, és utána egy közepes kör bicajjal (kb. 20-25 km), amitől azért kidöglöttem rendesen. Mindenem is fáj úgy egyfolytában, de a hátam és a vállaim különösen - most elkezdtem a reggeli tízperces gyógytorna-szerűséget, és nem bírom a vállamat körözni. Kinyújtani a fejem fölé, hátonfekve. Szóval van mit gyakorolni. A szokásos kört tettük meg egyébként, a szomszédos osztrák falu környékén. Két Lajtán megyünk itt is át (ebből lesz három ág nálunk kb. három kilométerre), és szörnyű látvány a kiszáradt folyóág. Mindig megálltunk a hídon, néztük a vizet, a folyóág melletti fákat, ahogy ráhajolnak a víztükörre, a vadkacsákat, egyéb madarakat... és most ez nincs. Nemrég egy hatalmas tűz volt az egyik közeli tanya mellett, 50 hektárnyi valami égett le, rengeteg tűzoltó volt kint. A tűzoltást nehezítette, hogy a Lajtaágakban nem volt víz... félelmetes belegondolni, mi vár ránk. Szóval visszatérve a bicajozáshoz - az erdők teljesen úgy néznek ki, mint késő ősszel, barna és lehullott levelek mindenhol. Az egyetlen szín az őszi kikerics lilája, ez legalább szép volt, telítve volt az erdők alja.
Várom a hamarabb sötétedős estéket - igen, a méghamarabb - mert nyolckor, amikor most sötét van (mondjuk azért ez is most olyan hirtelen jött, két hét alatt sittysutty fél tíz helyett nyolc után sötét van), már nincs kedvem tornázni, de mondjuk hat órától még igen. Szóval majd ha hatkor már sötét lesz, tornázom is. Na jó. biztos, hogy előbb :).
Nagy történések nincsenek, élvezem, hogy ha úgy esik jól, tenghetek-lenghetek, hogy saját programjaim és időtöltéseim vannak, juhú... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése