Áááááááá.....!

... és megint a szokásos, este beszippantott egy sorozat - fél kettőig - ennél fogva nyolckor keltem, ami kész, elcseszte a napomat - nagyon tudok rajta mérgelődni. Szemben a tegnapival, mikor hatkor ébredtem magamtól, és tényleg jó hosszú volt a nap. 

A szekrénnyel majdnem végeztem, az üvegajtókat és két fenti ajtót nem tettem fel, mert az áthidaló szekrénnyel "megcsüntünk", nem mertük belefúrni a rögzítővasat a falba, mert nem tudni, van-e ott falfűtés vagy nem, illetve rizikós, hogy ottmegy a villanyvezeték, szóval felhívtam egy asztalost, hogy megoldja. Ő meg majd a jövő héten jön, szóval addig így állunk. A régi tv-s szekrényt is kipakoltam, mert az még ittvan, és próbáltam egyedül elmozdítani - háááááát, nem tudom, hány kilós (mázsás, mert ez is fából van, minden porcikája ezekszerint), de két centit sikerült arrébb tolnom(!), nemhogy egyedül bármerre is vinni... 

És hideg van, ezt elsősorban onnan tudjuk :D, hogy a macska kikéreckedés után kb. negyed órával már feltapad a teraszajtóra, hogy "engedjbeengedjbeENGEDJBEEEEENEHALLOD" vernyákolással, és nem tűnik el egész délelőttre. Ennek egyenes következménye, hogy mint a gyerekeknél, így most nem tudja kitombolni magát odakint, ez hiányzik neki, és most szó szerint délutánra már a fejünkön ugrál, nem bír magával stb. Hosszú télnek nézünk elébe...

Apukám nemtudomhányadszorra elhagyta az egyik fülesét (nagyothallókészülék). Egyébként is mindennapi idegbaj az egész, mert képtelen kezelni, neki mindig rossz, mindig elállít valamit, mindig szereli - elrontja egyébként - mindig elkeveri valahova, és ez hihetetlen feszültséget generál.  Napi szinten. (Persze mindenki hülye, csak ő nem.) Érdemben nem tudsz vele beszélgetni, mert annyira nagyot hall, szóval két perc múlva a legnyugodtabb ember is kiakad az egészen.  Anyu meg éppen tegnap a szokásosnál is csípősebb csalánra pisilt... (és természetesen mindenki hülye, csak ő nem), azaz ilyenkor bármit mondassz, élből mindenbe bele tud kötni, és bele is köt, és még ugrál is rajta nemtudom, hányszor,  szóval egy óra velük a temetőbe, majd még este is, olyan szinten lefárasztott, hogy az valami elképesztő. Este aztán olyan szinten "ütötte a hátam" a kötözködésével, hogy már majdnem elbőgtem magam, nem akartam veszekedni, tényleg azért mentem át, mert legyünk együtt egy kicsit, és akkor belekerültem nem is tudom hogyan egy oltári nagy vitába vele, csak lestem, mint Rozi a moziban. Komolyan, én csak nyugalmat szeretnék, hogy legyünk meg tök csöndben, minden kilengősebb dolog és feszkó és történés nélkül a hétköznapokban, dehát mégsem így van. Eh. 

Végre megírtam a bábos beadandóm alap-részét, erre már lehet építkezni, jó lenne ezt ma befejezni, és akkor állhatok neki a következő etapnak. Háááát, nem tudom, hogy fogom befejezni két hét alatt, érdekes lesz. Várom is, mert mindannyian előadunk majd valamit, és tuti élvezni fogjuk, és sajnáljuk, hogy vége lett, de azért már túl is lennék rajta. 

És igazából ha jobban belegondolok, az utána lévő időszak sem lesz valami tulivirágos, mert mire fellélegezhetnék, lett néhány újabb nyomasztó dolog, ami egyrészt a mindennapjainkat befolyásolja, másrészt a komfortzónámat fogja megint felbillenteni - nem tudom, mit csináljak, kezdjek el most állást keresni (lejár a szerződésem, és nem tudok maradni, úgy néz ki, nyilván a helyemen fixen nem, hisz jön vissza a csaj, aki helyett vagyok, de az irodás részen meg nem lesz üresedés sajnos, és amúgy meg létszámstopp van, ez az én formám, nyilván azért fáj, hogy a főnököm nem is kardoskodik annnnnyira, mint ahogy én gondoltam, hogy segítsen ), és ha jön valami, akkor váltsak, vagy maradjak az eredeti tervnél, ami az volt, hogy április után néhány hónapot itthon maradok, pihenni. Anno én ezt teljesen így gondoltam, és olyan jó-érzésű volt a pihenős dolog, de most, hogy hirtelen ennyire szar lett itt a levegő az országban (igen!), meg létbizonytalanság (amit én eddig soha, de soha nem éreztem), nem tudom, merjem-e kockáztatni.