... nem is tudom mit.
Most, hogy nyolckor már sötét van, hamarabb be is húzódunk a házba, hamarabb hazaérek bárhonnan, ami valahol ilyenkor már jólesik - mert persze nyáron meg jólesik, hogy kilencig, fél tízig világos van, és akkor még kint matatsz valamit - , mert talán már ilyenkorra az ember bele is fárad a nyárba, és talán jó ilyenkor mondjuk már kilenckor megfürödve leülni vagy elfeküdni az ágyon. Így legalább van esély a korai alvásra is - legalábbis reggel végre úgy ébredtem, hogy jó sokat aludtam, és úgy indultam, hogy nem kapkodtam és időben. És ez mennyivel jobb volt!
... reggel álltam az akasztós előtt, és néztem a vállfára fellógatott ruháimat - baromira élvezem, hogy a "saját" hálószobámban olyan igazi "hálószobás" -feeling van, sminkasztallal, meg komóddal, meg gurulós akasztóssal, ahol az aktuális ruhák vannak, és lehet válogatni (ilyen egyébként a gyerek szobájába is bekerült) - szóval megállapítottam, hogy kb. még mindig rengeteg van, amit ezen a nyáron nem (sem...) vettem fel, mármint a nyári ruhák közül. Igaz, sok új ruhát vettem idén, mert egy kicsi stílusváltásra is sor került, egyszerűen azért, mert beleszerettem egy nőies szabásba végülis, és ilyesmikből ruházkodtam, napersze nem úgy, hogy állandóan ilyet vettem fel, de lett néhány egyberuhám, ami korábban nem igazán volt a "ruhatáramban". Ez az egyik kedvencem (nem, a fotón nem én vagyok :D ). Van, amelyikhez van saját öv, de szereztem egy sötét és egy drapp széles övet is, ezeket variálva sokféleképp lehet hordani a ruhákat.
Ezekhez a ruhákhoz pl. sokszor vittem magammal egy ekrü színű horgolt vállkendőt. Kalapot nem hordtam hozzá, de csak azér', mert a csudis kalapom piros, és nem megy ehhez a rucihoz pl., a többi szalmakalap meg nem áll jól... pedig szereztem egy - nekem azt a hangulatot hozza legalábbis - kis piros ruhát, ami fehér virágos mintás, fodros, kellemes hűvös és vékony-lebbenős anyagú, lehet övvel, és lehet hagyni bővebben lengősen is, szóval ez a ruha olyan (hangulatú), mint itt a Tompos Kátyának, és ezt már akkor szerettem, mikor először megláttam, és hogy Ő már nincs, nekem meg lett egy ilyen kis ruhám, amiben valahol Őt is érzem, valahogy úgy tudok neki örülni...
Nagyon-nagyon foglalkoztat most a "mit is kezdjek magammal" c. történet, vagyis egyre erősebben érzem azt, hogy bele kellene kezdeni valami újba, valami teljesen másba, egyáltalán, kitalálni magam még azokra az évekre, amikor relatíve kreatív és mozdulós vagyok. Egyébként is csupa-csupa ilyen témájú dolog, ember, történet jön szembe velem mostanában. Hiszünk a jelekben! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése