Ma éppen tavasz van...

 ... tegnap egy erős őszre ébredtünk, előtte meg ugye majdnemnormális tél volt, megy ez kérem... Ugyanolyan felfordulás van a természetben is, mint a világban, éshát minden mögött valahol az emberiség (hülyesége) áll... Szóval olyan jóóóó, kicsit hidegebb verőfényes húsvéti idő van, legalábbis nekem most ilyen érzetem volt, amikor kimentem kinyitni a kaput. Ma megint azt érzem, hogy baromi JÓ élni, minden szarság ellenére, egyszerűen minden pillanatát élvezem és érzem az életnek, hogy láthatom ezt a gyönyörűséges napsütést, a színeket, hogy érezhetem a félig hűvös, félig melengető enyhe szellőt a karomon és a nyakamon, ahogy egy szál vékony pulcsiban kiszaladok, hogy bent a lakás csupafény, imádok rábámulászni a fény-árnyék hatásokra, és úgyszeretek itthon lenni, mert szeretem az otthonunkat, amilyenné sikerült az évek alatt kialakítani. A minap gondolkodtam azon, hogy bennem négy otthon él valahogy, és tényleg mindegyik élő,mégha változtak, vagy már nemenyémek, vagy másként néznek ki, de mégis, az emlékeimben, bennem ottélnek továbbra is, hozzám tartoznak. Az első az otthoni, mármint anyukáméknál, a régi szobám. Teljesen másként néz ki, egyedül az ágyam maradt meg, de ha behúnyom a szemem, ottvagyok tízévesen, meg húszonévesen, emlékeimben kinyújtom a kezem a fejem mögötti íróasztalon álló kislámpa kapcsolója felé, hogy olvasás után lekapcsoljam a lámpát. Aztán ottülök a lakásunk cserépkályhás nappali-konyhájában, a kályha előtt, ahol az egész lakást beláthatom - a konyhát, a fürdőt, a két szobát.... és árad a fény. Aztán ittvan ez a mostani ház, ahol élünk, tényleg már csak a nappali bútort kell kitalálnom, és minden, de minden olyan, aminek minden kis szegletét szeretjük. És ottvan Mucus pécsi albérlete, ami első pillanattól kezdve valahogy a "miénk" lett, bár csak négyszer vagy ötször voltam lent, de hazamentem, valahogy egyből otthonosan mozogtam abban a panelben, a kis lakásban, az ablakából szerettem kileskelődni napközben és este is - a hegyoldalra lehetett rálátni, a tévétoronyt is - , és hihetetlenül jó volt onnan nekiindulni a városnak, vagy a hegynek. Pécs gyönyörű, az ember otthonérzi magát - pedig én nem vagyok egy nagy költözködős, leginkább röghözkötött vagyok, ugye... 

Miről is akartam írni még...? ja igen, a "kérd és megadatik - csak kicsit másként..." folytatásról...  szóval tényleg óvatosan kell kérni az Istent (vagy Univerzumot, kinek hogy), mert ha nem pontosítasz :D, hát megnézheted magad. Én erősen éreztem már, hogy túl sok az az idő, amit az online térben töltök, erősen nyomasztott is, de valahogy ugye baromi nehéz ezen változtatni. Na most, az új munkahelyemmel ez egyből megoldódott, kérem... a régi helyen napközben relatív voltak olyan időszakok, amikor egész nap a gépen lógtam, és aztán itthon is mindig a kezemben volt a telefon, és csak úgy pörgettem (mint sajnos majdnem mindannyian...). Az új munkahelyen sutty, elmegy a nyolc óra a munkával, éppenhogy reggel rá tudok nézni egy-egy oldalra talán, azán meló utánra tolódik minden egyéb ügyinétézésem is (melóidő alatt még telefonálni sem tudok, mert nincs időm, ha meg lenne, inább a többiekkel vagyok), és most sokat olvasok is,  így aztán azt vettem észre, hogy olyan minimális a neten töltött idő, hogy hű. Hétközben abszolút, hétvégén meg inkább csinálom a dolgom, vagy megyek kifele, vagy ha van időm, az otthonunkat élvezem" :). Szóval, nem így képzeltem el a digitális detoxot :D, de ez van, és jól van ez így.