... olyan fáradt vagyok, de amúgy erről panaszkodik mindenki. Ez a langymeleg valahogy furán jött, mindenkit elbódít, de nem a legjobb értelemben.
Annyira szép tavasz van (na jó, tegnap délutántól nem, mert esős-borús minden, de a levegő! a levegő valami hihetetlen! :) még így is), és legszívesebben egy hetet itthon lennék, és közben mennék ide-oda egy kicsit, hogy "ne maradjak le" erről az élményről, mert mindent IS látni szeretnék - itt helyben a megszokott dolgokat, ahogy kitavaszodnak; a távolabbi ismerős tájakat, elmenni újra, mindet-mindet; és emellett felfedezni új helyeket is... mielőtt kifutunk a tavaszból, igen.
A napokban felemásul alszom, egyrészt viszonylag sokat, másrészt meg valahogy zaklatottabban, nem is tudom, és rendszerint emlékszem az álmaimra - úgy rendszerint, hogy szinte minden nap. Eddig viszont félévente talán ha egyszer-kétszer.
Tegnap kiolvastam az idei év 10. könyvét, amit ha onnan nézek, nem annyira mérvadó, viszont ha innen, akkor meg szuper, hisz az elmúlt években alig jutott időm olvasni, és őszintén, türelmem se volt hozzá. Most egy jó adag tudatosság is van benne, mert eldöntöttem, hogy idéntől ismét sokat szeretnék olvasni, másrészt pedig egyre többször van az, hogy nem a tévé elé ülök le este, hanem inkább olvasok. Mondjuk talán ez is hozzájárul a több alváshoz :D, mert hiába akarok egy órát olvasásra szánni, ha fél óra múlva bealszom... de legalább nem két oldal után, és ez is valami. Mondjuk elég nehéz időnként egy jó könyvre bukkanni, mert ez ugye hangulat-függő is. Van olyan könyv, ami lehet, hogy egy adott időszakban leköt, de van, amikor direkte untat és csak nyüglődöm vele. Egy könyves-kihívás csoportban szoktam még nézelődni és inspirálódni, és egy pár hét múlva összeraktam, hogy tényleg mennyire mások vagyunk - ami másoknak tetszik, és mondjuk odáig volt érte, engem nem kötött le. Meg vannak olyanok,amik tudom, hogy tök mélyek, de egyszerűen nincs elég "komolyságom" ahhoz, hogy kézbevegyem. A könyvek az egyik gyengéim-gyengéink, mint ahogy tegnap kiderült, mikor a gyerek is hazajött :D. Kaptunk ugyanis egy nagy doboz -72 kötet - díszkiadású Verne regényt.... nincs helyem, szóval nem tudom egyenlőre, hova tegyem, és ezt akkor is tudtam, mikor elfogadtam, de nem tudtam ellenállni... tegnap este aztán kipakoltuk a dobozt Mucussal, most itt van egy körben kirakva, és gondolkodunk, hova is tegyük - egy részéhez gyerek ragaszkodik, hogy felviszi a saját szobájába, Ő is teljesen rákattant :), és ez jó.
Apropó rakodás... a héten szerdán voltam itthon home-ban, és így tudtam ezt-azt itthon is csinálni, délután meg nekiállhattam pakolni fent. Lassan haladok, de szerintem ezen a hétvégén, pláne ha ilyen idő marad, be tudom fejezni, legalábbis nagyjából. Már nagyon várom, hogy végezzek, lassan egy fél éve így vagyunk, nem is hiszem el... Annyira iszonyat sok a cuccunk, borzalom. Rengeteget kellene szanálni, meg valahogy tényleg szortírozni, hogy tudjam, hova nyúljak, amikor keresek valamit, mert most nem tudom. De már kezdek haladni a nullához :D, ami számomra egy elérni vágyott állapot, ezt szoktam hangoztatni.
Jó lesz ez a négy nap itthon, kell is.
1 megjegyzés:
A szanálással pont így vagyok, mindig kidobok dolgokat, de még mindig nem eleget ahhoz, hogy normális és áttekinthető legyen az otthonom. :) Uzsi most szinte teljesen kipucolta a házat, - mivel eladta és költöznek - és így olyan nagyon fura ott minden, hogy szinte üres lett. De nem tudja magával vinni a cuccaikat és mindent de mindent kiszanált, csak azt tartotta meg ami kell nekik. Most szinte kong ott minden a nagy ürességtől. Valami ilyesmit kellene nekem is tenni, persze nem ennyire fullon, csak hogy élhetőbb legyen. :) A tavasz meg gyönyörű! ♥
Megjegyzés küldése