Meghalt Az Író. A miénk, személyes ismerősünk, aki rólunk meg a mi múltunkról, erről a szürkeségbe mártogatott semmi kis helységről írta számtalan regényét. Történeteket, amelyek lassan hömpölygő vonalán felbukkantak mindennapi sétáink útjai. Egy-egy ismerős hely. Egy-egy beazonolsítható táj.
Meghalt az Író, számtalan történettel a lelkében. Ki fogja már ezeket lejegyezni...? hova, merre tűnik el az a kimeríthetetlenül mély tudás, amit Ő, csakis Ő birtokolt...?
Meghalt az Író. Képviselőtársunk a német önkormányzatnál, végtelen beszélgetéseinkben Ő volt az előadó, mi a hallgatóság... segítő konzulensem - neve ott szerepel a diplomámon is - a szakdolgozatomnál.
Meghalt az Író, akitől lehetett és érdemes is volt kérdezni. Rokonságot, felmenőket, a fölső meg az alsó faluvégi lakók történetét, a temető eldugott keresztjeinek titkait....
Meghalt az Író, aki délutánonként gyalogosan rótta szülőfaluja utcáját, nyáron jellegzetesen lobogó nagy hajjal, télen ugyanabban a kopott kabátban már évek óta.
Mire ma felkelt a nap, kevesebb lett a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése