A különös zamatú szavak...

 .. mert vannak szavak, melyeknek különös zamata van. Eszedbe jut, forgatod a szádban, ízleled, és elalélsz tőled. Szétomlik benned, mint valami különös, bársonyos érintés. Más szavak epekeserűen össszeszorítják a torkod, köpnök kellene tőlük, de legalábbis kikiabálva kiokádni mindegyiket... 

Csak úgy ültem itt a gépnél, néztem a kifele-világot, és az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen én most "azon morfondírozom, hogy miről is írjak...." és igen, elomlott a számban a morfondírozás jóízűsége. Nekem a morfondírozás teljesen pozitív töltetű. Azt jelenti, hogy gondokodsz, töprengsz a világ kis meg nagy dolgain. Azt is jelenti, hogy van időd. Hogy van agyad. Hogy vannak gondolataid. Úgy ropogtatod ezeket a morfondíros gondolatokat, mint egy zacskó frissen pörkölt fahéjas mogyorót... igen, hm, a morfondírozásnak fahéjízű kipárolgása van... a morfondírozás még olyan jókedvet is sugall, vagy ha nem is, az biztos, hogy nem egy rosszkedvű ember morfondírozgat. 

Kedves Naplóm!

Szorgosan ikszelgetem a betegnapok számát, az ötödiknél tartok. Lázam nincs, Csillogó Szemekkel Suttogóból mára Repedtfazékhangú Bárénekesnővé avanzsáltam. Gyerek felajánlotta, hogy ma kivételesen mondhatom azt a nemkedvelt mondatot, hogy "Mucuuuuus, én vagyoook az anyáááád!", majd ezen elröhögcsélt egy fél délután. Én nem tartottam viccesnek, de maradék tartásomat megőrizve ezen a kappanhangon nem álltam le vele vitatkozni...(nem, én is nevettem :) ). 

Tegnap befejeztem Vámos Miklós Apák Könyvét (már sokszor nekiduráltam magam, de valahogy állandóan rámült a hangulata, most végül sikerült, hát, bár rengeteg könyem van V.M.-től, a Lehetetlen kivételével (amit nézni is imádtam anno) nem igazán szeretem egyiket sem, mindegyik történetében van valami, amitől egyszerűen vakaródzni kezdek, és azt érzem, nem, nem akarom én ezt olvasni, mert befúrja magát a bőröm alá az egész, és nyúlós-nyálas érzésekkel a legváratlanabb időkben felbukkan, mondjuk mikor fordulok egyet félálomban az ágyban, és felébreszt, és továbbburjánzik a gondolat bennem, és nem hagy aludni, brrr.. A másik Fábián Janka egy háromkötetetes története, valójában ponyva, az első kötetetet tegnap egy huzamra elolvastam, most már szerintem átrágom magam a többin is. 

Nem igazán vagyok boldog, hogy holap munkába kell mennem, bah, nem is igazán tudom elképzelni, hogy úgy összeszedjem magam...