Egon legnagyobb kalandja (meg remélem, a miénk is....)

 ... márminthogy több ilyen vagy hasonló kaland NEM lesz. 

Szóval tegnap ki kellett hívnunk a helyi önkéntes tűzoltókat.... remélemnemteszikfelahelyicsoportba :D.

Az úgy volt, hogy eltekertem az egyik közeli utcába valamiért, közben Mucus meg itthon kávézott egy barátnőjével. Mikor jövök haza, furcsa volt, hogy a garázs felől jönnek a hangok - a bejárat meg a ház másik felén van - és a barátné magyaráz valamit, meg közben érzékelem, hogy Mucus fentről dumál valahonnan. És akkor a barátnő felfelé bök : - hátizé, az Egon ottvan, és nem tud lejönni. 

Nyilván én voltam a hibás, mert reggel kitártam a tetőablakokat - és igen, előző nap pont azt néztük, hogy résnyire hagytuk nyitva azokat az ablakokat, és a macska nagyon próbált kijutni. Nyilván Mucus nem volt hibás, hogy amikor felébredt és lejött, nem csukta vissza, és arra sem figyelt, hogy a feljáróajtó be legyen zárva... na mindegy. Mi ketten a gyerekkel egy-egy tetőablakon kilógva próbáltuk lehívni a macskát vagy egy órán keresztül, aki viszont nem mert megindulni lefelé, mert csúszott, úgyhogy ott ült a ház csúcsán, mint egy szélkakas, és vernyákolt a nagyvilágba.... én nagyon röhögtem amúgy, pláne, mikor láttam, hogy lentvan egy pokróc - a lányok vitték ki, ha a macska ugorna.... ) aztán végül felhívtam a tűzoltókat. A két srác nagyon hamar kijött, és nagyon rendesek voltak, és ők csak egy kicsit röhögtek... :D. (Mucus nem röhögött..... :D, amit én kaptam.... ) Aztán viszonylag hamar le tudták szedni, a srác felüllt a tetőgerincre, ott a macska oda tudott menni hozzá, bár tartottam tőle, hogy nem megy oda, mert idegenektől fél. A srác beadta nekem aztán a tetőablakon nyolcnaponbelülgyógyulósebeimlettek. 

A macska elsőként lekéreckedett a pincébe - ott a toalettje :D, szerintem kitojta magát - aztán fél óra múlva már úgy aludt, mintha nem lett volna semmi, én meg még az éjjel is rosszat álmodtam miatta... hát erről ennyit. 

Szerinem amúgy ez egy bosszú volt a macska részéről, mert pont előző nap tettem közkinccsé ezt - az amúgy teljesen igazságon alapuló - írást.... :

"Én, I. Egon, eme ház teljes hatalmú uralkodója, Hozzád imádkozom (mancs összetéve) Minden Macskák Istene.

Macskák Istene, ki vagy a háztetők gerincén,

Áldassék meg a Te neved, hogy létezik a macskák népe, e nagyhatalom mindenek fölött.

Jöjjön el a Mi országunk, kérlek formáld tovább a két beosztottamat, oly gyarlók még… még mindig nem vágják, ki a főnök.

Legyen meg a Mi akaratunk (ezt még gyakoroltatnom kell a ház többi lakójával, de lassan beadják a derekukat minden téren)

mint a kerítés tetején, úgy a bokor alján is (a legjobb leshely, bújóhely. Kereshetnek, úgysem vesznek észre)

Mindennapi egeremet (meg a halas kaját, meg a dinnyét (mert az – is – nagyon bejön), meg a hajgumikat, meg azt az egy-két kismadarat (és kikérem magamnak a fejhangú legyilkosozást) add meg nekem ma (is).

És bocsáss meg az itteni személyzetnek, amiért oly esendők, és nem vágják, hogy ÉN vagyok a főnök, vagy hogy sivalkodnak (főleg az egyik), hogy kisajátítottam a foteleket. IS, vagy hogy összeszőrözök mindent.

Én is megbocsájtok, bár nem értem, miért nem tudnak nyugton feküdni, ha végre odabújok hozzájuk esténként, és kitakarom a TV-t, hajolgatnak meg pakolgatnak jobbra-balra, aztán végül feladják, naná, és kicsavarodva félszemmel kukkolják a filmet. És megbocsájtok, amiért állandóan kidobnak a ruhásszekrényből, az ágy alól, és nem engednek fel az asztalokra, a kádba, és ígérem, hogy nem élesítem a körmeim a medence falán (na jó, ezt nem ígérem).

És ne vígy engem mindig a pincébe (EZEK állandóan lezárnak, ha elhúzzák itthonról a csíkot, pedig becsszó, nem pisilek le semmit, a falnak meg már annyi, rég összetapicskoltam, szóval…), de szabadíts meg a bolháktól (lehetőleg ne kenegessenek a beosztottak valami izészagú bolhairtóval, amit nem győzök lenyalni, a nyakam törik ki közben)

Mert enyém a kanapé, az olvasósfotel, az ablakpárkány és minden ebben a házban, amiről úgy tűnik, a beosztottaknak fontos vagy kedves, az ENYÉÉÉM, most és mindörökké, ámen. Köszönöm.'

Mi lenne velünk nélküle, ugye....? ... jelzem, én már nem szertnék több ilyen vagy hasonló, meg egyáltalán, semmiféle kalandot a következőkbe...