... majd ha eljön augusztus 15., és túlleszünk az előadáson, és majd akkor...
Most mondhatnám, hogy tök felesleges ezen agyalni, mert nem történik változás - ismerve magam, ismerve az eddigi dolgokat, ismerve az élet menetét - , de közben (urisssten, hányszor leírtam ezt már, és hányszor nem sikerült úgy, ahogy akartam volna) tényleg azt érzem, hogy lesz egy nagy fellélegzés.... ugyanis annyira de annyira tele van a hócipőm most, hogy nem volt-nincs nyaram, nincs egy perc megállóm, olyan "igazi", mármint.
Valójában kellene egy jó nagy digitális detox is, ez az igazság. Figyeltem magam, vagyis figyelem magam nagyon régóta, párhuzamosan lógok a neten (mint mindenki) miközben csinálom a napi dolgaimat, és ennek az az eredménye, hogy nincs hosszabb koncentráció szinte semmilyen tevékenységre sem. Ezért folyik ki az idő a kezeim közül, ezért mennek el a napok valójában - néha azt érzem, a semmivel.
Az egyik jó szó, a "hasznosság" - nem érzem azt, hogy valami igazán előrevivő, hasznos dolgot tennék (akármikor), mert a ráfordított idő jóval nagyobb, mint amit a produktum igényelne (beszélhetünk itt a mosásról, takarításról, kertészkedésről, varrásról,), a másik fogalom a "jól eltöltött szabadidő". Nincs is szabadidőnk, mert pörgetjük a netet, állandó új inger ér, mérgelődsz, fennakadsz, kíváncsi leszel, belemélyednél, de mégiscsak untat, továbbpörgetsz... és nem gondolkodsz közben. Annyit legalábbis, mint amennyit kellene. Az egyik elkeserítő saját dolgom, hogy most nem tudok olvasni. Hogy nincs türelmem hozzá - szintén párhuzam az online tartalmak rövid idejű információátatdásával - vagy mert most meredeken romlott a szemem, és egyenlőre nagyon zavar a szemüveg használata, hát passz. Igyekszem visszatalálni.
Szóval várom az augusztusi leállást, mint túzok a nyarat, és nekem akkor lesz valahogy igazi "nyár". Remélem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése