... a reggel úgy kezdődik, hogy amint elkezdek mocorogni az ágyon, a pincelejáróból elkezdődik a "végrefelébredtélcseszedengedjmárlfellécilécilécccciiiinemhallodfelakarokjönnniiiiii" ária-miákolás. (Ha nem időben ébredek, és óra sincs beállítva, akkor ez a "csengőhang" :D, mert akkor automatice indul be....) Ahogy kinyitom az ajtót, rögtön fentvan, és (sajnos leszokott a reggeli összebújásos üdvözlésről, úgy látszik, kamaszodik...), nekiáll henteregni a lábamnál, dörgölődzik, szerencsére a dorombolás-kapcsoló is azonnal on-ra vált. De mindeközben ráutaló magatartással a teraszajtófelé araszol, ahol aztán feltapad az ajtóra, és kibírhatatlan repedtfazék hangon kezd óbégatni, hogy "azonnalengedjkiiiii". Miután ez megvan, egy csíkot látok belőle, amint elhúz. Ekkor én átbattyogok az első szobába, ahonnan rálátok a kapura, mert nyilván indulna kifelé (nyilván kint is van utána is, de azt már nem látom), és ahogy megjelenik a kapunál, rászólok, mire ő egyből visszasprintel az udvarra. Tíz perc birtokellenőrzés után megjelenik, és jön az "éhesvagyokazonnaladjkaját" repertoár. Nyilván felállok a reggelim mellől, és megkapja a kajáját. Aztán két falat után ismét kisurran, utána már csak akkor veszem észre, ha bejött, hogy valaki nagyon csámcsog az asztal alatt... És van még egy közös reggeli projektünk - a beágyazás. Amikor elkezdek beágyazni nálam - párnapaskolás, takarókirázás, majd leterítés - nyomban megjelenik, fel az ágyra, és le kell terítenem... a takaróval. És aztán takarón keresztül dögönyözni :D, ő meg próbál azon keresztül elkapni... hát elszórakozunk, na, és ki nem hagyná... Ezek után délelőtt hosszan kintvan az udvaron, és olyankor jön be, ha 1. simogatásrra vágyik (bár lehet, hogy csak ellenőrzi, hogy megvagyunk-e még, mint fő főbérlők, dögönyözők, és étekadó beosztottak), 2. rájött a szapora :D - ilyenkor villámgyorsan vágtázik befelé, és a pincelejáróban vernyákol és toporog, hogy "azonnalengedjlemertbecaroknemérted" (szóval nem wc-zik kint, hanem bejön az almára, gondoltam, ez rém fontos infó :D), illetve 3. valaki jár a kert mögötti részen, vagy gép jön, akkor irtózatos morgással (mint egy kutya, komolyan) laposkúszásban fut befelé, majd a teraszajtóból sasolva morog tovább ki, vagy ismét egyenesen a pincelejáróhoz fut rettenető morgással, és le kell engedni). Kb. 11-től végleg bejön, délutánig szunya, délután ismét ki kell engedni kicsit, aztán estétől ismét bejön, és akkor van még egy felpörgős időszak, amikor koslat utánunk simiért/hozza valamelyik hajgumiját (őrizzük a 4db-ot, mint a kincset, mert csakis egyfajta jó, a többivel nem játszik, és ilyet meg nem kapok sehol), hogy dobáljuk neki, elmegy érte, hozza, leteszi a lábad elé, vár, eldobod, fut utána, hozza vissza.... imádjuk, na :D, vagy vágtázik szobából nappaliba (és lehullott, összetört képkereteket, vázákat, kaspókat hagy maga után... ).... itt én rohanok utána a prakkerral :(, vagy megküzdünk a pihenőhelyért - azaz, vagy rajtunk pihen, vagy ha felállunk épp valamiért, rögtön odatelepszik, ahol voltunk, és nyilván fél szemmel ránksandít, ahogy állunk utána ott, hogy hátöööö, visszatértnénk, na - de ilyenkor aztán meg kell küzdeni a helyért, mert nem mindig van "kedve" átadni. A harapás és karmolás nyomokból ítélve nem mindig én kerülök ki győztesen.
Nyilván szeretjük, na :) I. Egont.
Bevásárlás utáni táskaellenőrzés. "Nekem mit hoztál?" :D (és igen, azt már rég elengedtem, hogy "nálunk nem lesz semmi macskaszőrös, macskás, és kezetmosni rögtön".....)
Ui. Egyébként a sárgadinnye az egyik gyengéje. Imádja. I-MÁD-JA. Én még ilyet nem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése