... gyerek felvételt nyert egy olyan szakra, ami nagy álom volt számára. Meglepődtünk, szerintem mindketten :), mert nagyon szépen teljesített (két fordulós rosta volt, a másik sulinál az elsőben kiesett, itt továbbjutott, így ment aztán egy kétnapos jelenléti felvételire, fotósanyagot is kellett vinni, teszt is volt, spontán fotózási munka is, felvételi elbeszélgetés is...) És nem tudom, hogy most az iskola változtatott-e valamit a felvételi pontozásán, de azt néztem, hogy tavaly ide 290 pont volt a felvételi határ, most meg 374.... gyerek 380 pontot produkált a 400-ból, szóval ügyes volt, na :). Mondjuk a többi megjelölt szakra pedig beszámították volna a most elvégzett oklevélért járó pontokat, vagyis maximálist, ergo bekerült volna bárhova.
Én nem tanulok :), csak hát ez ugye jelentősen érint engem is. Kicsit - nem kicsit.... - szomorú lettem, mert amennyire két éve jó - és majdnem az egyetlen jó - megoldás volt, hogy "kitettem" Pécsen, és mindketten fellélegeztünk egy kicsit, most messze nem így van. Az önállósodás mellett azért egy csomó minden mással is szembesült, a felnőtt lét buktatóival is, és ezzel párhuzamosan - természetszerűleg - másként tekint az itthoni dolgokra, a családra, a fészekmelegre, ránk, és mindarra, ami itthon van neki, nekünk. És egészen sokat volt itthon, meg nekem is mindig annyi dolgom volt, hogy ez a két év szinte úgy elrepült, hogy csak néha-néha éreztem azt a nagyon fájó ürességet, amit a hiánya okozott. De most.... most ez valahogy más. Még három év messze....! Ah... És Kaposvár, nos... hát, kicsit tartok tőle, hogy amolyan "halott város", ami csak akkor lesz elviselhető - szerintem - ha lesznek utazgatások mondjuk kiállítások kapcsán Pestre, vagy máshova...
De gyerek nagyon-nagyon boldog, végülis ha jól sejtjük, igazi "művészvilágba" csöppen bele, színészek, képzőművészek közé... nézegettem a statisztikákat, nem tömegszak, ez biztos. Csak aztán ne valami nyúlós, "mi is jók vagyunk valamire" bizonygatós istenhátamögötti hely és helyzet legyen belőle. Hát max akkor hazajön. Fél évet kipróbál, és meglátjuk, bejön-e neki. Végülis ebben a szituban Ő már csak nyerhet, mert mindenképp profitál belőle. Ennyi idősen fél év még nem elvesztegetett idő.
Ha nekem ez az állandó átmenet marad, ami most van, nehezebben fogom bírni a három évet, szóval remélem, hogy az én életemben is alakul valami kis változás - mármint JÓÓÓÓÓ! CSAK SZÓLOK az univerzumnak, nehogy aztán valami jó nagy cart zsuppoljon a nyakamba - . És tudooooom, a változás mi magunk vagyok, teszek is érte mostanában, szóval igen.
Valaki hallott már az antropozófiáról? eszik-isszák-mifánterem... Ha igen, beszélhetnénk róla.
Ez a nyár kicsit más, mint a többi, nem tudok szabit sem nagyon kivenni, mert ugye kell a fix utazásokhoz, a fix "leállásokhoz" majd decemberben, és ehhez mérten fáradt vagyok. Idén nem nagyon volt olyan "csakúgy" otthonlevős nap, ami nagyon hiányzik. Egyedül kollegina nem tud mit kezdeni a szabijával, szokás szerint, mert a főnököm is sakkozik a sajátjával - Ő az unokák miatt , és Ő is fáradt... szóval ilyen későre még nem hagytam "hosszabb" szabadságot - augusztus - és ez így nemolyanjó!
És mindjárt kitör a hétvége. Tegnap bevásároltam, ma már csak néhány zsemle kell holnapra, azért meg útközben beugrom, és így ez a mai délután is már szabad, juhú!
2 megjegyzés:
Az antropozófia Rudolf Steiner által kidolgozott spirituális filozófia, ezért az ő könyveit érdemes olvasgatni. Van benne minden: szellemtudomány, pedagógia, reinkarnáció, orvostudomány, művészetek még mezőgazdaság is.
Az antropozófia célja, hogy az emberek belső fejlődését és a világ megértését segítse elő, és hogy egy harmonikusabb, tudatosabb életet hozzon létre. Tehát annyit veszel ki belőle, amennyi neked jó, meg amennyit a személyiségedhez tudsz igazítani. :)
Igen, ezt így én is, csak... mittudomén :), valami személyesebb, talán ha valakinek valami konkrét kapcsolódása hátha van...
Megjegyzés küldése