... nem is tudom megmondani, hány nap után, esett az eső. Egészen jól, legalábbis ma reggel hat nagy vödör vizet tudtam kimerni és félretenni öntözésre a medence tetejéből a takaróról. A kert amúgy tönkrement, még a szőlő is teljesen aszott. Mögöttünk a kanális az teljesen kiszáradt, a három Lajta is zörgősre száradt, próbálták mindenhol menteni a halakat, de most már kétségbeejtő volt a helyzet. Ilyet - még apuék sem láttak. Nagyon félelmetes a jövőt tekintve. És mivel a kanálisból öntöztem, nyilván onnan, hogy jó pár hete kiszáradt, a kertemnek is annyi lett... azt a néhány növényt tudtam öntözgetni, amit bentről a kannákba kihozott vízzel meglocsoltam. Szóval tegnap azt sem bántam, hogy nem tudtunk megnézni egy szabadtéri előadást a vároban, amire pedig jegyünk is volt, kellett az eső nagyon!
Sokmindent nem mozdítotam a napokban, és már péntek van... (tulajdonképpen utána kellett számolnom, hogy milyen nap is van :) ). Egyenlőre az első két napban baromira jólesett a semmittevés, most már kicsit zavar, hogy nem történik semmi, szokásos kapok ide kapok oda dolog, aztán valahogy lemaradok mindenről, ettől megint kezdődne egy belső feszültség - de itt stop. Mert ha jobban belegondolok, ez nem igaz. Az igazság az, hogy amit szeretnék, ami vágyott lét, az a régi, szóval annyira felpörgött minden, hogy az a vágyott lét unalmasnak tűnik. Pedig nem az. Csak vissza kellene valamely módon szokni arra, hogy van olyan is, hogy alig csinálunk valamit. Hogy csak úgy vagyunk. Hogy nem kell menni mindig és állandóan. Hogy nem maradsz ki semmiből, ha te éppen itthon vagy és nem valahol. Mégha a valahol van is mindenki. Vagy fene tudja.
Tervem volt elmenni ismét a Mesterségek Ünnepére - igazából még elmehetek, van két nap - de a mia lett volna minden szempontból a legmegfelelőbb, de ezt elcsesztem, mert reggel sokáig filóztam rajta, aztán utána meg már nem volt vonatjegy, és elengedtem. Most meg tengeklengek itt egyik helységből a másikba. Dolgom az lenne, de annyira nehéz összekapni magam, és úgy igazából nekiállni valaminek... fene tudja.
Tényleg valami értelmes dolgot kellene csinálni, mondjuk gazolni (juj), vagy bicajozni (merre?, kivel?) vagy nemtom.
Régen minden másként volt... és egy része tényleg jobb is volt. Vagy nincs türelmem már egy csomó mindenhez, nem is tudom.
2 megjegyzés:
Itt sajnos most sem esett, már hónapok óta nem kaptunk csapadékot. :( Én ilyenre nem emlékszem, mindig volt nyáron is frissítő zivatar. Gyakorlatilag az egész nyarat a lakásban töltöttük el Bogyóval, klímázva, mert máshogy ezt nem lehetett elviselni. Menni csak kora reggel és késő este tudtunk, mert napközben olyan hőség volt, hogy sehova nem tudtunk elindulni sem. És ez állítólag rosszabb lesz jövőre. :( Bele sem merek gondolni. :(
Azta. Bár néztem a térképet, valahogy nem esett le, hogy máshol nem igazán esett most sem. Tegnap este olyan viharnak nézett ki, hogy rohantunk haza a sétából, aztán a hihetetlen orkánerejű szelen kívül nem lett semmi csapadék... mondjuk erősen érdekes, hogy ez miért alakul így - látszik, hogy hatalmas esőfelhők vannak, és aztán meg eltűnnek.
Megjegyzés küldése