... tudjátok, van az a francia film: Amélie csodálatos élete (basszus, 2001-es, most néztem meg, és még most is átfut rajtam az a jólesős érzés, ha eszembe jut, amikor vártam, és először megnéztem, és csodálatos volt, és ah meg minden, aztán 25. HUSZONÖT éve volt... ), na, én úgy érzem magam a napokban, mint az Amélie édesapja, amikor eltűnt a törpéje a kertből, majd sorra kapta a törpés fotókat a világ összes tájáról... nálunk nem ilyesmi van, csak találok ezt-azt a kertben :D, amiről fogalmam nincs, hogy került oda. A múltkor be volt dobva egy csomag szépen összekötözött csuhé. Oké, valami ismerősöm biztos bedobta, nem voltunk itthon, de senki nem szólt, hogy ő volt, azóta sem. Ma meg, hogy készülődöm reggel a konyhában, és nézek kifelefele a kertben - a fű közepén ott egy összekötözött zacskó... piroslik. Ez a kert közepe, szóval ide senki nem dobálózik. Kimentem, egy zacskónyi eperrész volt benne - ami marad, ha mondjuk lekvárt csinálunk, és előtte levágjuk az eper zöldes tetejét - . Oké, kukanap van-volt, biztos valami állat hurcibálta el odáig. De mi?????
Szóval ilyen titkosos dolgok történnek itt nálunk... :D
Tegnap végre esett az eső, hidegebb is volt, de most irtó jó volt csak úgy ittbent lenni. Ma végre megint home-ban vagyok, ez most úgy jólesik, mert nem aludtam valahogy sokat az elmúlt napokban, most végre valahogy nyugodtabban, bár csak fél órával ébredtem később, mint ahogy hétközben szoktam, de legalább magamtól. Ilyen kis hülyeségek is olyan lényegesek néha.
Mérges vagyok magamra, mert az utóbbi időben a netezés megint irtó sokat elvesz az időmből, és tök feleslegesen, de tényleg. Közben annyi de annyi dolog van, lenne. Próbálom időnként tényleg úgy "beosztani", hogy akkor most x ideig netezek, utána ennyi meg ennyi ideig pakolok, aztán felszárad kint, ki tudok menni stb.
Olyan felesben telnek a napok. Egyszerre érzem azt, hogy rohanós, meg egyszerre érzem azt is, hogy mennyivel ráérősebb. Hogy vannak megállók. Szabadon. Hogy felnézek az égre, és van időm csodálni. Hogy van időm körbejárni a kertet. Hogy van időm lassan elsétálni A-ból B-be. Nem is az, hogy van időm, hanem hogy van lehetőségem/energiám rábámulászni a körülvevő világra. Ahogy változik. Látni, ami változik.
Süt a nap. Ma süt a nap. Ma is süt a nap :).
1 megjegyzés:
Én meg sorikat nézek, és odaragadok a TV elé délután már. :):) Igaz addig megyek, mint a mérgezett egér reggel 6-tól délután 2-ig kb. :):) Bakker, elképzeltem az arcod, ahogy közelebbről megláttad a "csomag" tartalmát.
Megjegyzés küldése