És megint eltelt egy hét...

 ...hogy hova röpülnek a napok, nem tudom. 

(Többször ültem ide, és van teljesen megírt bejegyzés is, amit kiraktam, aztán leszedtem. A saját magunk miniatűr világában nagyjából megvagyunk, és igazából majdnem teljesen jó is lenne - ha nem férkőzne be a külvilág. Lassan tényleg ott tartok, hogy önvédelemből lejövök a közösségi oldalakról, mert annyira felbosszant (nagyon próbálok normális szavakat találni) ami ebben a kis országban történik, ami történetesen az otthonunk (sokunknak MINDIG is ez volt, és MINDIG szeretettel gondoltunk rá nemcsakmostvagynemcsakakkoramikor"jóittélni", és szeretjük,), és amit most (a hazánkat)   nevetségessé tesz és megoszt ez a macskajancsi. 

Szóval akárhogy is van, ez a dolog szerintem sokmindenkire hat, és nem a delíriumfelhős örömmámorral... ami talán lassan szertefoszlik másoknál is. )

Szóval amúgy meg ismételten jó hétvégén vagyunk túl, semmi különös nem volt benne, és pont ettől volt nagyon jó és szeretem-hétvége. Dolgoztam-szépítettem a kertet, pakolásztam itthon, jókat ettünk, voltam végre fodrásznál, tegnap pedig beültettem anyukámékat és Mucust a kocsiba, és elmentünk anyum gyerekkori lakhelyére - minden évben egyszer elmegyünk - Zotyóhoz, a volt osztálytársamhoz és gyerekkori cimborámhoz, aki ott kint a tanyán tevékenykedik a nagyszülői házban. És "múzeumot" csinál, vagyis régiségeket gyűjt. Vannak tényleges régiségek is, meg vannak retro dolgok is. Szerintem hihetetlen jókat szedett össze - továbbra is járja a régiségpiacokat, illetve már ismerik, és szólnak neki, ha bármi előkerül. És a kertje az gyönyörű! Pedig nem is lakik ott, egy héten egyszer tud kimenni mostanában, és itthon a faluban is fenntart egy házat. Mondjuk öreglegény szegényem, és magára nem igazán ad, és a tűbe be lehet fűzni, olyan vékony, és anno végigbukdácsolta az iskolát, de mostanra meglepő módon baromi sokmindenhez ért, és sokmindenhez van tudása. Ha nem is lexikális, de pl. helytörténetileg nagyon sokat tud., sokkal többet, mint én. 

És már kedd van. A gyerek délutános, így igazából csak esténként találkozunk néhány percre enyématévémegint :D, és most valahogy kezdünk beállni egy rendszerre, én elvagyok ezzel. A régi autó, amit a gyerek megkap, még midnig szerelőnél van, tehát én tekerek bicajjal reggelente a szüleimhez az ő autójukért, és azzal megyek én. A rossz időben nem csíptem annyira a dolgot, de most tökjó, ahogy fél hét körül felpattanok a bicajra, és go. Szépek a reggelek. Aztán valahogy lazább így hazajönni is, most is jót beszélgettünk még, mielőtt hazatekertem, Ráérős vagyok ma, néha kell ilyen is. 

A kert alakul, apránként, néha csak félórákat tudok kimenni, de az is több, mitn a semmi. Élvezem, ahogy nőnek azok a dolgok, amiket én ültettem, lassan borsót is tudunk szedni. Lassan magukhoz térnek a paradicsompalánták is, amiket nemrég hoztam anyuéktól, már túl nagyok voltak az átültetéshez, de tlaán megmaradnak. Ezerrel virágoznak a rózsák, lassan oda is lesznek ebben a melegben. Kizöldelt a selymakác is, egy utcai fám, ami félig leveles még, érdekes ez a fa. mintha a fele gyökere nem kapna elég tápanyagot, az egyik fele már rég tenyérnagyságú levelekkel teli, míg a másik felén még csak csupasz ágak vannak. Nem tudom, miért lehet így.