Pünkösd hétfő. Délután.

 Tartalmas négy nap volt. Pénteken szabit vettem ki, mert akartam valahogy, itthon lenni, és tenni a dolgaimat, haladni - és így is lett. Annyi minden volt benne! Főleg sok-sok munka. Igazából minden nap majdnem teljesen kipurcantam, remélem, lassan visszaedződöm, és nem azt jelenti, hogy tényleg nem bírok már annyit. Szóval remélem, hogy mint a tényleges edzésnél - ha minden nap "ráedzek", egyre többet bírok energiával. 

Mondjuk nagyon meleg van, ez is sokat kivesz az emberből. 

Most kihoztam a laptopt, kiültem a hintaágyra, de itt az árnyékban is szakad a víz rólam. Körben csettegnek a madarak - a madárgyilkos meg édesdeden alszik fent az emeleten a foteljában: igen, madárgyilkos, mert a múlt héten három kismadarat terített ki, egy feketerigó a kezemben halt meg. Már akkor megállíthatatlanul sírtam, amikor összevissza vert a kis szíve, éreztem a tenyeremben, aztán lassan megállt minden, és nem rebbent többet. Napokig sirattam a meghalt kis énekest - a minap, egyik este, mikor hazaértem, még pár nappal a történés előtt, megfigyeltem, hogy egy feketerigó trillázik a házunk legtetején, szórja szerteszét énekének a gyöngyeit. Mióta az a kismadár meghalt a kezemben, nem volt itt az énekes. Úgy hiszem, pedig nem akarom úgy hinni, és még mindig reménykedem benne, hogy nem ő volt, nem az esti énekesünk. Olyan, mintha a macskánk megölte volna a hangot :(. (Nehezen szokom hozzá, pedig próbálom tudatosítani, hogy ez lényének a része. Ahogy az egereket is megfogja, madarakkal sincs másként. De akkor is fájt. )

Ps. Mégis megvan az énekesmadarunk, vagy egy másik rigó, nem tudom, én szeretném hinni, hogy a korábbi énekel ismét a házunk tetejéről az estébe.

*

Ma szerda van, az előző bejegyzésem nem tudtam folytatni. Home-ben vagyok, és imádom ezeket a reggeleket. A gyerek ma délelőttös, így Ő már fél hatkor elindult, és én is felkeltem, és bár nem volt könnyű :), de gyorsan összeszedtem magam, és kimentem a kertbe addíg, amíg az erdő mögül még nem süt be a nap, és nincs annyira meleg megamíg nem kezdődik a munkaidőm.  Kigazoltam a kukoricát, meg is kapáltam, és a karalábét, a cukkinit, céklát, salátát is. 

Szóval a négy nap itthon... a mai nap reggelében, ahogy kiültem a kertezés és a reggeli után a kávémmal a teraszra, a SZÉP teraszra, ami végre tényleg olyan, amilyenre rábólintok, hogy na, ez az!, és odasütött a reggeli nap, és hallgattam körben a reggel mindenféle hangját, a madarakat, ahogy trilláztak, meg leginkább azt a jó puha csöndet, ami amúgy egy nyári ráérős reggel csöndje, és bennem is valahogy jóleső csöndes nyugalom és béke volt-van, és olyan jó ez így.... szóval a ma reggelben állt össze bennem is az elmúlt négy nap "jólesőssége". És az elvégzett munka jósága és öröme. 

A lenti teraszra hogy megvettem jómultkorában a rattan sarokülőt, meg össze is raktam, még hiányzott valami. A papucsok, a kerti szerszámok, meg mindenféle bizbasz állandóan szanaszét volt, és ez nagyon zavart, mert olyan összevisszaság volt. Így aztán hirtelen elhatározásból vettem egy kinti pakolós műanyag tárolóládát, ebbe szépen belemegy minden apróság és csetresz, amire amúgy kertezésnél vagy kintlevésnél szükségünk van. Vettem még virágokat, került a teraszra is, meg körbe is, nagyon szép. Péntek délután mentem vissza a városba vásárolni, igazából műpadlót akartam venni a fenti teraszra, mert a műfű-szerűség - ami amúgy csak kintrevaló filc inkább - pár év alatt fullkoszos, madárszaros és midnenfélés lett, és úgy gondoltam, lecserélem egy felmosható valamire. Kicsit drágállottam amúgy a cserét, és végül a boltos le is beszélt róla, mondván, magasnyomásúval simán ki lehet mosni. Végül így is lett, szombaton szépen lepakoltunk róla mindent apuval, elszállítottuk az egészetet (cirka 14 nm) a nagybátyámhoz, ott én egy órán keresztül mostam, estig megszáradt, gyönyörű lett, és másnap a gyerekkel berendezkedtünk odafent is. Még néhány kiegészítőt szeretnék venni, de megint csudálatos lett az is! 

A pénteki városi körömmel hoztam haza szegélyköveket is, mert már elkezdtem egy kis fűszerkert kialakítását itt a ház közelébe, hogy ne kelljen mindig hátramenni, vagyis igazából csak úgy.... van benne most kb. tízféle fűszernövényem, és ebben a négy napban erre is sor került, szépen körbeástam és ezzel a szegélykővel körberaktam, és kis műanyag leszúrós táblácskákkal feliratoztam is a növényeket. Egész jól néz ki :) ez is. A szegélykőhöz még kell vennem, mert még egy részt szeretnék körívesen megcsinálni itt az előkert mellett, ami olyan semilyen - a magnólia leárnyékolja, és olyan "pucér", meg nem is mutat annyira, ezt próbálom valahogy kitalálni, milyen legyen. Valahogy összhangba kellene amúgy tennem a házzal, mert ez a rész a tornác előtt van, a tornác meg parasztmuskátlis, szóval annyira mondjuk mediterrán jelleget nem szeretnék oda, az üti egymást, és zavarna. 

Aztén mérhetetlenül sokat kerteztem, sokat gazoltam, öntöztem, pucoltam, meg vettem palántákat és azoknak csináltam helyet. Vetettem még virágokat is, meg próbáltam szívbaj nélkül pucolni az elvadult sövényeket, ez még nehéz nekem, mert sajnálom a dzsumbujt irtani, de ki kell alakítanom valami élhetőbb részt, mert nincs jól kihasználva a kertünk. Sajnos a veteményes rész meg főleg, túl sok lett az árnyék, összevissza ültettem fákat bokrokat, szóval megszivattam magam rendesen, de ez mostanra derült ki. 

A négy napban volt még kicsi lazulás is, bicajoztunk is barátnőmmel, de a nagyobb kirándulást most leszavaztuk, mindegyikünk inkább itthon és a közelben tevékenykedett, én spec nem bántam meg, mert tényleg tökjól haladtam, és ez annyira jó érzés. 

Idén épp pünkösdre virágoztak ki a templomnál a pünkösdirózsák - az elmúlt években mindig korábban - és most a héten volt a leggyönyörűbb a templom környéke. Igazi nyugodt, és ünnepi megérkezős-otthoni érzés volt ottlenni azon a délelőttön. Jólestek az ebéd utáni rövid pihenések is. Vasárnap bicajra ültünk estefelé barátnőmmel, és tettünk egy közepes kört a szomszédban, megálltunka folyópartokon, a borsóföldnél, útközben a hatalmas cseresznyefánál... vándorok vagyunk ilyenkor, és fészket rak bennünk a ráérősség meg a Zélet.  Hétfőn délig kerteztem, igazából majdnem rosszullétig, amolyan végkimerülésig, de meg akartam csinálni, amit elterveztem, viszont nagyon meleg volt. Mucus grillezett, aztán egy gyors fürdés után megterítettem a teraszon, és ott ebédeltünk. Hihetetlenül élveztük! És úgy alakult aztán az egész délután, hogy nekem ez a hétfő lett a vasárnap :), mert itt pihentem, találkoztam másokkal, tengtem-lengtem "csak úgy". 

Nagyon szeretek itthon lenni. A korábbi rohanásban is sokszor megérintett ez az érzés, de most meg annyira! Pedig relatíve sokat, sokkal többet vagyok itthon, mint az elmúlt években, de mintha nem tudnék betelni az egésszel. 

És igaz az is, hogy a kert az terápia - bár baromira elfáraszt, kipurcanok, meg idén annyit beleteszek-beletettem, mint eddig még soha - szeretem és élvezem, mert van eredménye és látszata. A fizikai munkának szerintem az egyik nagy pozitívuma, hogy mindig van látszata, van valahol vége. Ez pedig fontos. Ha már a kert - a rózsák most virágoznak a legintenzívebben! és a jázmin, és a jezsámen, és most kezd a gránátalma, a pipacs... ha nem fúj erősen a szél, és kiülök valahova, hullámokban ér el a virágillat. Idén a futópetúniákból vásároltam sokat valahogy, különlegeseket vettem, bársonysötétbordót sárga pöttyökkel, olyan, mint a csillagos ég, meg apróvirágosat, ami olyan szépen bokrosodik, hogy csuda.