Nnna, pont eddig tartott, hogy elvoltam a blogolás nélkül. Mármint, persze magamnak írogattam, de messze nem olyan intenzitással, mint korábban, hetek teltek el, mire egy-egy dolgot rögzítettem.
Most úgy nyitva hagyom a blogot, aki jön, jön, aki szeretne maradni, úgyis ittmarad, én meg egydarabig vállalom a kockázatot, hogy így írok.
Azért ha valakibárki észreveszi, hogy írok vagy írtam, jelentkezzen! :) Én néha-néha olvastam egy-két blogot, de sokan nem is írtok már, vagy pedig zárttá tettétek a blogot, így nem tudok Rólatok.
A "régiek" (ezt szeretettel írom) ismernek, aki pedig újként téved ide, hát neki írom, hogy van vagy ezerév blogolás a hátam mögött, csak most úgy egy jó év kimaradt. Dehát - jó blogos kollégák ezt úgyis tudják - egy idő után mégis hiányzik valami. Aki egyszer elkezdett írni, és hosszú évekig írt, azért az na, elég jól beépült az ember életébe.
Egy idő után ez a netes világ átmászott az ember való életébe is, mert óhatatlanul kíváncsi lettél a másikra, és ennek voltak rossz és nagyon jó hozadékai is. A rossz az, amikor azzal szembesülsz, hogy nem minden ember jó és okés, viszont születhetnek új kapcsolatok (dehát nem mindenki lehet szimpatikus, én sem vagyok az mindenkinek), sőt, ezáltal egy kicsit jobban kitárul a világ is (lásd blogtalik, amik legtöbbször nagyon jók voltak, és ráadásul olyan helyekre is elment az ember, ahova lehet, hogy nem jutott volna eszébe magától elindulni.)
Nem írok összefoglalót az elmúlt évről - nem is tudnék :D - hát csak úgy folytatom, mintha nem is lett volna kis kimaradás.
8 megjegyzés:
Hopp! :)
Ejnye! Már lemondtam arról, hogy még fogsz írni és kitöröltem a blogod címét a feed olvasómból :D Még jó, hogy megnéztem valami beállításokat a bloggeren és a listában ott volt az írás, azt hittem nem jól látom :D
Ez egy nagyon kellemes meglepetés ! Pussz!
Jah, visszatértem, mint a bumeráng... :), én is örülök Nektek!
Hu, de jo, hogy itt vagy, veletlenul lattam meg a blogod cimet, meg , hogy friss az iras. De jo ! Regen is olvastalak, orulok, hogy itt vagy ujra. Csak azon izgulok, hogy, ha veletlenul zartta teszed, nehogy lemaradjak az engedelyrol.Megvan a mai nap egyik orome, koszi. :)
Hát én örülök:).
Szia Kriszti!
Nem gondoltam volna, hogy - visszamenőleg, július 19-re, a 70. születésnapomra -, ilyen szép ajándékot kapok Tőled, hogy újra írsz a blogodon.
Az "Álmaim - házunk" blog oldalsávjában csak úgy kíváncsiságból kattintottam rá a Gyöngykalárisra, és láss csodát, megnyílt, és várt jó pár - új - bejegyzés.
Egy szusszra visszaolvastam az összeset, és vártam, hogy talán anyukádról is lesz egy-két sorod. Remélem jól van - a régi egészségügyi problémáit ismerve nagyjából.
Az ötvenedik születésnapodnak ne tulajdoníts nagyobb jelentőséget. Én is "túléltem" az enyémet, és a gyerekeim/unokáim - az előzetes kívánságomat is figyelembe véve - igazán bensőségesen, teljesen szűk családi körben megszervezték. Nem is bírtam ki kisebb meghatódás nélkül. Nekem ez a 70. volt olyan - idegileg kissé megterhelő -, amit valahogy nem akaródzott tudomásul venni a lelkemnek. De ha élni szeretnénk, márpedig még jó pár évig igen, akkor az éveink számától nem várhatjuk, hogy visszakanyart vegyenek:)))
Nagyon jó volt olvasni valamennyi bejegyzésedet. Olyan fészekmelegen éreztem magam - viszonylag kora reggel -, olvasgatni egy számomra szeretett ember életének történéseiről, a régi megszokott stílust élvezve, amitől már önmagában is remekül indul az új első teljes augusztusi hetem.
Remélem a rendszered így visszamenve július 19-re is jelzi a bejegyzésemet.
Gratulálok Hanna új felvételi eredményéhez is, és mostmár bátran kattintok majd Gyöngykalárisra.
Éva! Utólag is boldog születésnapot! és örülök, hogy szép volt, mégha kicsit nehezebb is.
Köszönöm, hogy Te is újból megtaláltál!
Igyekszem írni, ha még nem is sikerül olyan intenzitással, mint régen, vagy mint ahogy szeretném...
Megjegyzés küldése