ezt a következő dallamban tessenek olvasni :
Szóval pihenünk, Kicsit vacilálok a "találkozzunk másokkal" és a "demarhajóhogycsakúgyitthonvagyunk" dolgok között - mint mindig. Most kinézve azt látom, hogy ezerrel süt a nap, de deres minden, szóval jó hideg van, de az az igazi téli jó hideg, amikor érdemes nekiindulni a határnak, egy jó nagyot sétálni - remélem a következő napokban is lesz ilyen, mert most úgy karácsonykor nem túráznék itt körben sem, de holnap már nagyonis. Mondjuk tegnap, a délelőtti Istentiszteletről hazaérve azt mondtam, hogy én aztán ki nem dugom az orrom, mert úgy átfagytam. Komoly, rettentő hideg szél volt, és én már a templomban is vacogtam, hazafelé meg, huh... vettem is rögtön egy forró fürdőt, még ebéd előtt.
A szenteste napja elég rohanósra sikeredett, annak ellenére, hogy - ami már régen nem sikerült - előtte nap becsomagoltam az ajándékokat is, és nem utolsó nap loholva.... de mivel anyuval megbeszéltük, hogy ne legyen hal szenteste - kikerülve azt, hogy hazaesünk a templomból, még nekiálljunk kirántani a halakat, és egyrészt mindenki türelmetlen, másrészt anyunak és nekem van gondunk vele, harmadrészt fullbüdösek leszünk - sütünk egy-egy húst előtte, amit aztán hidegen lehet enni a francasaláta és krumplisaláta mellé. Így is lett, én egy töltött disznóhúst csináltam, anyu baconos-sajtos rakott csirkemellett, mindegyik nagyon bejött - és ami fő, nyugi volt és békesség.
A templomos rész nagyon jól sikerült, sokan eljöttek, és olyan igazi áhitatos alkalom volt. Nekem is, mert T. távolmaradt, most már érezhetően utáljuk egymást, ez valahol irtó szomorú is, és sokat gondolkodtam ezen, hogy "nemfelnőttes" ennek az egész helyzetnek a kezelése, de Ti, akik nagyjából tudjátok a történéseket, talán megértitek, hogy soha a büdös életben nem fogok ennek az embernek megbocsájtani, vagy szóbaállni vele. Ha most Mucus ezt hallaná, akkor megint forgatná a szemeit, hogy szakadjak már le erről az egész témáról - kérem, leszakadtam, ezzel az egésszel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nekem ez az egész gyülekezeti rész amolyan biztonsági hely - volt - és T. ottléte mennyire zavaró, és mennyire jó, amikor nincs, mennyivel szabadabb a levegő, könnyedebb minden, és otthonosabb is. Hálisten egyre ritkábban jön...
Az ajándékcsomagolásnál kiderült, hogy Mucus megint rengetegmindent kap (apránként vettem ezt-azt), de semmi nagy dolog igazából. Mégis azt tudom mondani, hogy visszafogottabban ajándékoztunk idén, ami tényleg jó is, mert mindenkinek megvan mindene, és sajnos olyan a világ, hogy relatíve ha valamit megkíváncsz, meg is tudod venni magadnak.... így már egy nagyon fontos dolog el is vész - a vágyódás, várakozás. Azért annak örülök, hogy anyuékat is meg tudtuk lepni egy jó kis ajándékkal. És idén kaptunk egy lemezjátszót, ami nekem nagy vágyam volt, az előző években mindig lemaradtam róla, de most időben kapcsoltam, és beszereztem. Úgyhogy karácsony este kérem, mi Süsü-t hallgattunk :).
Már csak... nem! még egy hétig itthon vagyunk, hurrá! talán annyi elég lesz, hogy kicsit helyrejöjjek. Annyira kell ez a pihenés, ez a nemrohanás, ez az egész így. De ez egy évben többször is kellene.
Az utóbbi években igazából nem volt időm és energiám teljesen, már úgy mélységében és komolyan átgondolni az életem "hogyantovábbjait". Vannak bennem érzések meg gondolatok és félelmek, és dilemmák is rendesen, de ezekre annyi idő volt csak mindig hogy úgy átsuhantak a fejemen, de aztán elsodortak a tennivalók - ami amúgy baromira nem jó, de valahol meg mégis, mert így nem kezdtem el sajnálni magam - , de így, hogy elmúltam 50, meglegyintett valami, és azt érzem, hogy én be akarom húzni a féket, és egy csomó dolgot egyszerűen már nem akarok csinálni. Amúgy hirtelen néni lettem, valahogy pár hónap leforgása alatt, még nem bírom felfogni, döbbenetes érzés.
Egyébként meg állandó fájdalmaim vannak, a csontjaim fájnak, a két kezemben válltól egészen a csuklómig, és állandóan, egész nap, de rohanások közben nem foglalkozom vele, viszont mikor nyugi van, olyan erősen fáj, hogy nem tudok normálisan pihenni igazából. És rettenetes feszes vagyok, az izmaim bah.... A fizikai erőlétem a béka segge alatt van, ezt most éreztem, hogy néhányszor a napokban bicajjal tekertem el valahova - ha jobb idő volt - és egyszerűen nem megy. Kiköpöm a tüdőmet, a lábaim remegnek, egyszerűen nonszensz. Szóval nincs mese, muszáj lesz újból nekiállnom lassan jógázni, aztán nagyokat sétálni, aztán bicajozni... és dokihoz is elmegyek januárban, mert ez a fájás - főleg a bal vállamban van - nem normális.
Na, ennyit a "nyígásról" :), mint tudjuk, nem adjuk fel :).
Ja, és akkor tényleg boldog karácsonyt, idén ez a szám a favorit nálam:
Ma pedig az egyik terv, hogy elolvasok végre egy csomó blogbejegyzést, mert ezekkel nagy lemaradásban vagyok.
1 megjegyzés:
Örülök, hogy írtál a karácsonyról is, Jó volt olvasni. Én maximálisan megértem a T-vel való nyűglődésedet. Reméljük egyre ritkábban látod és majd kikopik ez az érzés is lassan.
Megjegyzés küldése