Karácsonyos

2025. január 28., kedd

Háromperces reggeli írás....

 .... elég erős gyomorfájással ébredtem, egyenlőre még nem tudtam eldönteni, ez egy visszafojtott idegesség jele a hétkezdet,munka miatt, vagy egy tegnapi romlott sütemény eredménye, egyenlőre ez utóbbira gondolok. 

Nálunk tegnap tényleg tavasz volt, de ahogy a rádióban hallottam, sok helyen volt ködös az idő. Itt lecsurgott a tavaszinak tűnő és érződő - nyitott kabátban kellett sétálnunk, annyira meleg volt - napfény a házfalon, szó szerint melegítette a hajunkat is. 

Az Istentiszteleten most sok-sok idő után tényleg újra otthon éreztem magam, ilyen napsütötte délelőtt a fény átjárja az egész termet, ahol vagyunk (télen az imateremben), a korszerűsített fűtésnek köszönhetően itt lekerül rólunk a kabát. A hónap utolsó alkalma lévén Úrvacsora volt, és ahogy álltunk az oltár előtt, félkörben mindannyian - talán nyolcan, ennyien voltunk összességében az Istentiszteleten - most úgy éreztem az összetartozást is. Nemvoltezamajom,szokás szerint valszeg talált valami új érdeklődési kört magának, ilyenkor mindig lemorzsolódik egy darabig. Maradjon is így. (tudom, baromi csúnya dolog ezt így leírni, pláne egy gyülekezetben... szégyellem is, de remélem, Isten egyszer megbocsájt, hogy én nem tudok... Szóval, jó volt. 

*

*

*

És a fentiek óta eltelt pontosan két nap. Ez még hétfő reggel íródott, aztán sittysutty, már kedd este van. 

Arról akartam írni még, mennyire megélem az élet legtöbb percét mostanában. Ismeritek az "almát eszeeeeem, ropog a fogamalaaattt" c. örökbecsűt? na most így libbenek én mostanában ide meg oda. Zsebrevágok egy-egy almát - legtöbbször anyuéktól csórok egyet, de ennek is megvan a menetrendje, mert az almát az én 76 éves apukámtól kapom mindig, így dupla jólesik - és útközben, sétálva, leginkább amikor indulok valahova gyalog, akkor eszem meg. Közben nézelődöm. Mint ma is, ahogy szakkörre indultam - egy pár laza órára, mert a szakkört nem én tartom, és így én ott csak "lébecolok". És irtóra élvezem. Az alma friss volt, ropogós, lédús és savanykás, ahogy én szeretem. Minden pillanatát, ahogy harsant a fogaim alatt, triplán megéltem és - most is összeszalad a nyál a számban  - egyszerűen csak csudajó volt... Most még egy másik dal is eszembe jutott: imádok élniiiii, imádok élniiii.... :) 

1 megjegyzés:

Lazac írta...

Remélem már jobb a gyomrod. Itt pl köd volt. :)
Az almaevés pedig jó dolog. :)