És megint vasárnap este van...

 ... de egy egészen jó kis hétvége volt. Tény, hogy a közösségi háznál most nem törjük össze magunkat - őszintén, méltatlan továbbra is a helyzet, se szerződés, se fizetés, arra hivatkozva, hogy nincs elfogadva még a költségvetés, szánalmas és méltatlan ésésés...  ez az egész. De már egész könnyen viseli a lelkem - nem okoz dilemmát, hogy kevesebbet teszek le a a közház asztalára így én is... negyedik éve erőlködünk, tényleg tiszta lelkiismerettel akkor is, amikor teljesen hálátlan volt a dolog - most is az - és mivel a hylezt tényleg változatlan, be kell látni, hogy ezen nem akarnak  nagyon változatni, ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem, ergo carok én is rá... 

A gyerek teljesen meglepetésszerűen hazajött csütörtökön, tényleg meglepett, mert úgy csinált, mintha még ottlenne, és mikor hazaértem, itthon várt, ez jó volt, nagyon örültem neki. Hogy végigvitáztuk a hétvégét, az már nem volt annyira jó... 

Tegnap elmentünk moziba, ketten beszéltük meg, hogy most ide a közeli kisvárosba megyünk és megnézzük a Véletlenül írtam egy könyvet c. filmet, végül még elhívtam egy másik barátnőmet is, és jó is volt így hárman menni. Online nem lehetett most jegyet venni, így időben mentünk, és még így is csak, legnagyobb meglepetésünkre, a karzaton volt csak hely..  hát, még nem ültem soha a karzaton :), buli volt, jókat nevettünk, mert egyrészt ötven fok volt ott fent - mi hidegre készültünk... - másrészt háromszor ültünk másik helyre, mire kitaláltuk, hogy honnan is fogunk látni - ugyanis olyan széles a párkány rész, hogy én az első sorból a fele vásznat láttam csak. Három sor volt, szóval mindet kipróbáltuk, szerencsére még azelőtt, hogy tele lett volna az egész, végül így elénk nem ült senki sem, bár nekem így is a fenekem alá kellett még a kabátomat is tennem, hogy magasítson. A film szuperjó volt, így én kipipáltam most a három most futó magyar filmet, és nem is tudnék választani, mert mindegyik más, és mindegyik nagyon tetszett. Ma azon gondolkodtam, hogy nagyon bejött nekem most ez az "újfajta" mozizás, és igazi moziélményeim vannak, de tényleg, és nagyon-nagyon bírom az egészet. Úgyhogy idén úgy látszik, ezen lesz a hangsúly, volt, hogy évekig nem voltam moziban - egyrészt, mert Győrben totál messze van a nagy mozi az állomástól, én meg ugye oda vonattal megyek legtöbbször, de ez a másik hely, amit találtunk, a belvárosban van, és szuper.  Másrészt meg a kisvárosban egy ideje megszűnt a mozi, aztán volt mozgó mozi, de az is abbamaradt pár éve, de msot megint valami hasonló van, és ez jó. Szóval tuti, hogy havi egy mozi befigyel idéntől :). Egyébként úgy néz ki, hogy  a középkorúak újl felfedezték maguknak a mozit, mert azt látom, hogy sokan vagyunk, ergo, nem csak én vagyok ezzel így. Ja, a filmet - ezt is - nézzétek meg, kis aranyos. Egyébként a film hatásaként is - valahogy szerintem engem az írásról szóló részek nagyon megfogtak - még jobban elkezdtem gondolkodni ezen az írásos-dolgon. Kell valami hobbi, valami plussz, valami... ami én vagyok (ahogy már korábban is többször agyaltam rajta). 

Ezeket a vasárnapokat amúgy, amikor a gyerek így megy vissza, nem szeretem, mert borul az egész nap. Korán keltem, korán főztem, hogy tudjon enni és vinni, és mikor visszaérek Istentiszteletről, még itt egy nagy kupi, amivel csak délutánra végzek, és így minden tolódik. De persze azért sikerült kicsit pihenni, kicsit sétálni - nagyon hideg volt - és aztán még egy kicsit hosszabban ülni anyukáméknál is. Már majdnem indultam, mikor apu is kiült hozzánk, elővettünk valami kis italt, és még jó egy órát beszélgettünk. És én egyre jobban becsülöm ezeket, és tényleg olyan hálás vagyok ezért. Hogy ezt még lehet. 

Aztán - soha ne mond, hogy soha! - kérem, bejelentkeztem műszempillára és szemöldöktetoválásra. Előbbi puszta kíváncsiság, utóbbi pedig azért, mert valahogy eltűnt a szemöldököm, és ahogy körbesasoltam, kiderült számomra  is - ha-ha-ha... -  hogy létezik amolyan szálas szemöldöktetoválás, ami nem színezés, ami nekem nemgyerebe, hanem sokkal valódibbnak tűnik. Szóval valami szolíd igazítás lesz... azért már izgulok, de még van pár hét az időpontig. Egyébként sokat jelent, milyen környezetben vagy. A régi melóhelyen teljesen puritánok voltak a közvetlen munkatársaim, a főnököm azért némi ékszert viselt, és minimálisan festette is magát, és szép is volt, de egyébként mereven elzárkózott a - szerinte - sok csicsamicsától (ez voltam én... aki ilyesmiket felvett, hordott, festett stb. ja. És még műkörmöm is volt! ajaj! ), meghát ottvolt a szürke-barna kollegina, aki meg tisza Kamilla az Égig érő fűből.... A mostani munkahelyemen meg csinosak a nők, tényleg adnak magukra, és teljesen természetes a - normális - műszempilla, vagy szájtetoválás, vagy szemhéjtus-csík-tetoválás... na, én ilyeneket nem szeretnék, de persze szívom magamba a tudást :D. Magyarán: annyit teszek magamévá, amit tényleg érdekel engem is, csak eddig egyszerűen nem volt itt a környezetemben senki, akitől ezeket közvetlenül láthattam volna. 

Ez a hetem itthon elment az egyházi pénztár elkészítésével, az összes estémen ezt írtam és állítottam össze, jó, hogy túlvagyok rajta. Ma még meg kell néznem a jövő hetemet, fejben át kell gondolnom, mikor hova kell mennem. Most egy sűrűbb hétnek nézek elébe, és a hétvége is fullos lesz, de jó ez így. 

Mi volt még? ja igen, szombaton jött két srác, és felvették a templom harangjának a hangját. Ez a hobbijuk, járják az országot, és rögzítik a harangszót, már nyolcszázat felvettek. Kicsit furák, éshát a hobbi is fura, de őszintén, inkább tiszteletreméltó, hogy ilyesmit csinálnak, vagy  hogy ilyen van.