Színek a szürkében

 Most épp nem süt a nap, mondhatnám, hogy ez egy irtószürke hétfő - nyilván így is van - de azért már látszik a fény az alagút végén. Az ég szürkesége most valahogy kicsit megfakítja a tavaszt, legalábbis az ablakból kinézve azegyetlen "igazi" szín a szembeszomszéd kék kukája, amúgy tényleg olyan, mintha kimosták volna a színeket a világból. De persze csak itt,ebben az ablaknyi képben, mert szerencsére színesedünk... Ja, és ablak - itthoni ablak, mert a hetet home office-szal kezdem. Így, hogy az ember itthon lehet egy napot a hétből - már elkezdtem dolgozni amúgy, hisz héttől van a munkaidőm - szóval ez egy nagy ajándék... két táblázat között az ember bedob egy adag ruhát mosni, kiszagol az udvarra, vagy ott tartja meg a kávészünetét, vagy ha azt az egyszerű tényt veszem, hogy majdnem egy órával később kelek... még mindig nem szoktam meg amúgy, újra és újra rácsodálkozom :).

Szóval a színek.... a narancssárga amarillisz az ablakbban, ha felállok, az előkertben a csüngőbarka alatt meglátom a kinyíllott rózsaszín jácintokat és a sárgálló nárciszokat;, a kertben mindjárt kipattan a japánbirs rózsaszínje; a fűben az elszaporodott ibolyák liláskékjei és a gyöngyike kis harangjai ; az ajtó mellett a szombaton vásárolt szellőrózsa hihetetlenül fodros kis mélypiros fejei,  mindegyik, mint egy gyönyörű, felfordított balerinaszoknya. És kikerült a KIK-ben vásárolt fém szélforgó is, mondjuk ez még nincs a végleges helyén, meg egy darabig vacilláltam, hogy öööö, illik-e ez ide, avagy nem, ráadásul még ottvan a tavalyi másik is a pincében, a kettő együtt biztos, hogy sok... na mindegy, meglátjuk. 

Jó volt, hogy a gyerek itthon volt kicsit, ez tényleg annyira kicsit, hogy szörnyű, vasárnap délelőtt már ment is vissza, én meg elrohantam templomba, igyekezve, hogy ne bőgjek... (annnnnyira jó csaj lett belőle amúgy :), nézem, és ámulok, hogy milyen jól néz ki, és végrevégre érdekli az öltözködés, bár a "stilója" eléggé egyedi :D, dehát ez a lényeg... )aztán valahogy mégis olyan jól alakult a vasárnap, semmi különös nem volt benne, egyszerűen csak szépen mindenre volt egy kis  idő. Megvolt a szokásos vasárnap délutáni pihenés, aztán egy nagy séta Zs-vel, szedtünk ibolyát is, jó volt kalandozni az erdőben... ritkán járok át ide a mellettünk lévő kiserdőbe, nem is értem, miért. Na, majd most gyakrabban fogok. 

A január és február szépen elment, de a márciust valahogy úgy tolnám már, számolom, hogy teljenek a napok, fogalmam nincs, miért amúgy. 

Az ideg beköltözött a gyomromba, állandó érzés, ma erre keltem, de mivel lényegében szerencsére nem történt semmi olyan dolog, ami úgy konkrétan okozhatná, most a végére kell járnom, vagyis rájöjjek, mi is zajlik bennem, ami miatt feszült vagyok - ennyire. Nagyjából sejtem, írogattam is róla, de valószínűleg azért többmindenből adódik össze, és akkor szokott még előfordulni, ha valamiért "nem vagyok a helyemen". 

Bah, és ma este még a kultúrháházban kell pakolni, a holnapi festménykiállításra. Ez is elcsesződött, valahol elment a kommunikáció, és most eléggé feszültnek érzem a viszonyt, jó lesz ebben a hangulatban az estét megcsinálni... úgy érzem, én hiába erőlködtem, az egyik Hölgy alkamatlan a közös munkára, amiből rendes félreértések adódtak, és nálam eléggé kiverte a biztosítékot, alig várom, hogy végezzünk az egésszel, és legyünk túl a holnapi megnyitón... ez az Ő napjuk, és nekem akármennyire is fura az egész, nincs jogom ezt elrontani, tehát nyelek kettőt...