Ülök a kupi közepén....egy hosszú mondatban

 itthon dekitérdekelmost, és előttem két monitor, mert home-ban vagyok, és annnnnnyira nyár van, egy nyári délelőtt, amit imád az ember, és négy nap itthon, ami hihetetlen, hihetetlenül jó érzés, még a rosszidőt is várom, amit vasárnapra vagy hétfőre mondanak, mert így mindenre jut idő, és bár tegnap még azt éreztem, eret vágok a kupitól, de ezt most elengedtem,mert valamit csak kihozok belőle, és kész, valamit tudok a négy nap alatt csinálni, négy nap az sok, az még épp elég arra, hogy kidőljek a fáradtságtól,ha sokat dolgozom, és arra is jó, hogy felhőket bámuljak láblógatva közben, meg-megállva, ha kell, ha kedvem van, ha valamit látok, ami szép, vagy csak úgy, valahogy így kellene élni, saját ritmusban, mindig, örökké, de ezt tudtam már harmincévesen is, tán ideje lenne jól csinálni, JÓL, de tényleg, és minden csupazöld, erős, friss, harapnivaló, és reggel az ember munkábaindulás előtt kilibben egy nyári lobogósvégű virágos ruhában salátát tépkedni, és rázuhan a környék minden boldogsága, ott a kertvégében, mert igen, néha a kertvégében születik a boldogság, csak úgy, a semmiből, a mindenségből, a frissenleszedett saláta roppanóságából...