... mire "beleszoknék" a szabiba, lassan vége is lesz... és hogy mibe is szoknék bele? Például abba, hogy éjjel olvasok (vagy este későig), és nem nyomaszt(ana), hogy mikor kelek - de kérem itt még mindig vannak olyan "programok" megkellccsinálnidolgok , amik miatt a héten már másodszor raktam ébresztőt. Bah! Ma durván korán keltem - mármint :D úgy, mintha munkába mennék, mert durván koránra kaptam időpontot vérvételre... ami szívás volt ésmindenkimondtaamagáét mert: eleve időpontot kapsz, már a beutalónál. Utána bebattyogsz a kórházba, normál esetben mondjuk olyan tíz perccel korábban, mint az időpontod. Ott nem állhatsz ám be csak úgy a sorba, van egy automata, ahol be kell pötyögnöd a taj-számodat, ami kiad egy sorszámot, amin szintén rajta van az időpontod. És utána beállsz egy sorba, ahol majd beveszik a beutalódat, kapsz egy másik sorszámot, majd beállsz egy másik sorba, ahol kiadják a legutolsó sorszámoddal a fiolákra ráragasztandó kis papiruszt, maaajd beállsz még egy sorba, hogy levegyék a vért... mire sorra kerültem pl., már rég túlvoltunk azon az időponton, amit kaptam, ráadásul ekkora sort akkor sem láttam, amikor simán időpont nélkül érkezett az ember egy jó háromnegyed éve... szóval jaj. Így viszont annyit csúsztam, hogy be tudtam menni a hétkor nyitó Aldiba is egymargarinértamivégül15rugóbakerült, na igen.
De - bevásároltam reggelire, és mivel alig láttam az éhségtől, egy órán keresztül reggeliztem. Mindent is!
Ahogy nézem, itt teljesen bejött a megjósolt időjárás - tiszta szürkeség van, nyomasztó álomkór, bah, erősen gondolkodom én is, hogy visszafekszem. Ja, nem, még nem tartok ott, a zérónál :D, hogyha körbenézek, minden rendben van, rend van, és nyugodtan leülhetek. Mondjuk nagy kérdés, hogy ilyen lesz-e valaha...?
Kedden felmentünk Pestre Mucussal, egy idős rokonhoz, akitől kaptunk egy régi fotógépet és egy szalagos vetítőgépet. Jó volt kicsit ottlenni,nekem visszajöttek a régi emlékek, mikor anno fent "nyaraltam náluk", falusi gyerekként egy tízemeletes panel tizedik emeletén, igazi nagy kaland volt, meg aztán felnőttként is voltam a néninél egy hetet, úgyhogy mikor leszálltunk a buszról, már minden is beugrott, merre kell indulni meg minden. Olyan igazi "Szomszédok-feeling" amúgy az a rész (Újpest). Mucus indult is vissza, a Keletiig együtt mentünk, aztán én átmentem a Délibe, és felmásztam a várhoz, megnézni ismét a Mesterségek Ünnepét (tavaly nem jutottam fel, szóval ezekszerint két éve voltam egyedül megnézni, és rettenetesen gáz, hogy úgy érzem, ez most történt, és hát két éve, és hova de hova szalad az idő...?). Nem tudom, esélyes-e, hogy valaha visszakerüljön ez a rendezvény a vár tényleges területére - mert ott volt az az igazi hangulat. Jó volt két éve hosszú kihagyás után felmenni, és jó volt most is, de azt hiszem, legközelebb én majd csak akkor megyek, ha újra az a régi helyszín lesz (ha lesz). Van emlékem olyan Mesterségek Ünnepéről, amikor még huszonévesen mentünk fel, aztán van olyan is, hogy kisgyerekesen, aztán kicsit nagyobb gyerekesen, ezek mind mind szép emlékek.
Huh, valami kis enerdzsííít össze kellene szednem mára, mert nagyon plötty vagyok...
Ja, és végre megint találtam egy jó könyvet, ami érdekel és leköt, a délután egy részében remélem, tudok olvasni is, mert ez - is - a terv. Úgy tűnik - az időjárást nézve - sajnos az idei Fertő-tavi fürdés kimarad(t) :(.
1 megjegyzés:
Képzeld, itt CSAK tegnap esett egy rövid ideig eső, most megint süt a nap, nem is értem, mintha 2 országban élnénk. :)
Megjegyzés küldése