Piszkozat hegyek

 ... vannak megint, ahogy nézem, de most azok maradnak is ott. Néha lehet, hogy nem is kell mindent "kiengedni", mert másnapra az előző napi mélypont simán átbillenhet valami kevésbé rosszba, mondjuk az igazsághoz meg hozzátartozik, hogy mindekettő én vagyok, vagyis mindannyian vagyunk ilyenek is meg olyanok is, csakhát a világ meg "elvárja", hogy szuper légy - mondjuk ez messziről nem érdekel, csak ha már bosszant. Mármint másnak a "szupersége". Mert ugye olyan nincs, ezt tudjuk, de mégis néha majdnem elhisszük...

Szóval néhány előző piszkozatban végüls arról nyígtam (itt most röviden :D), hogy itt ez a hihetetlenül gyönyörű, talán utolsó ilyen meleg fullszép nyári hétvége, és én mindkét nap el vagyok kötelezve munkával - ami nem esik jól. De nagyon nem. Sőt, baromi rosszul vagyok tőle. 

Ez egy kicsit levon a munka élvezeti részéből, pedig pl. a tegnapi nagyon jól sikerült (terménykiállítás). A délelőtt elment azzal, hogy berendeztük, a délután elment azzal, hogy megnyitottuk és nyitva tartottuk. Este meg irány a tájház, befejezni még mára azokat a dolgokat, amiket meg MA délután fogunk kipakolni a faluba. Szóval a mai délután pedig ezzel megy el... DE - a terménykiállítás idén végre nagyon jól sikerült (az első, négy évvel ezelőtt, az volt még hasonlóan jó), pedig viszonylag későre tettük így szeptember második felébe, de elég szép számú kiállító volt, és jó és szép anyagot sikerült kitenni. És van egy jellemző illata ilyenkor az aulának, a gyümölcsöktől, a virágoktól... nagyon szeretem. És valahogy minden vita és morgolódás nélkül lement az egész, nagyon jó volt. És szép lett. 

Mivel ez a két nap tényleg fullmelós, holnapra kértem a home-ot, már az is nagy segítség, hogy nem kell korán kelni. 

A következő hétvége is fullos kicsit, megyek egy előadásra pénteken, aztán megyek kirándulni szombaton, mindkettőre a gyerekkel együtt mentünk volna - végre! - de bukott az egész, mert a munkája úgy alakul, hogy nem tud jönni, a szívem szakad meg, pláne azért, mert mindkettő dolgot Ő akarta igazán, és úgy sajnálom Őt is most ezért. Meg persze már nagyon jó lett volna közös program :(, de nem tudjuk megoldani. 

Hát. Vasárnap van, szeptember 21., ragyog a nap, talán végre én is összeszedem magam kicsit. Kellene már.