... azt hiszem, ezt az okosságot talán Almási Kitti mondta, néha bosszant, néha rábólintok, hogy igaza van, ma talán éppen bosszant. Ma szabin vagyok, azért vettem ki, hogy felmenjek Nagybüdösbe egy szép hétköznap, de ugye jött a Zisten meg a MÁV, és putty, káosz lett a közlekedés, maradtam itthon. Ami nem lenne gond, de amúgy kötelező home van a többieknek, vagyis ugyanúgy egy szabadnap, de nekem meg elmegy egy nap szabim... és a jövő hét is kb. ugyanez, nekem szabi egy kiállítás miatt, a kolleginának egy home, ami nekem már nem fér bele a havi zárás miatt, aminek neki kell állnunk...
Nagyon szép házunk van, és kicsikét jó is, bár azt hiszem, talán úgy lenne az igazi, ha nagyon jó házunk lenne, mármint funkcionalitását tekintve, és szép is hozzá... így, hogy már 11. éve lakunk benne, már jól tudom a hibáit, van rendesen. Persze ezek a hibák az én hibáim, mert én "terveztem", és én nem láttam, hogy mikor hol mi a fontosabb - a szép vagy a jó... hát inkább a jó. És ezek közül a funkciók közül van, ami változtatható, és van, ami nem. Ami változtatható, azokat lassan-lassan formáltam - én ebben nagyon lassú vagyok, és nagyon sokszor sokáig nem is jövök rá az igazán klassz megoldásra, és egyszercsak putty, mégis eszembe jut valami, megcsináljuk, átrendezzük, átszabjuk úgy, és látom, hogy ez jó, ez a legjobb, és csodálkozom, hogy eddig erre miért is nem jöttem rá... A mi házunkban van sok-sok tér, ami felesleges(en) és kihasználatlan. Ez bosszantó, de ezeken pl. nem lehet változtatni (pl. hogy van folyosórész. Vagy hogy a nappali egy része használhatatlan másra, mert ott megyünk keresztül a konyhába. Így mindjárt jó néhány négyzetméter elúszik... és ez nem jó.
De időközben persze már alakultunk. Mert jó lett a konyhám - már csak a sarokpaddal kellene kezdeni valamit - és jó lett a szobám, és jó lett a könyvtár is. A nappali még hátra van.
Tervezzük a decembert (koncertek, hova megyünk stb. ), valahol fura, valahol meg várakozós. Hogy ennyire előre gondolunk - de minden siet. A boltok, az előadások meghirdetése, hogy maradjon jegy...
Hát lett egy szabadnapom-pom-pom.... :) mire is használjam fel... ki... jól?
Más.
Annyi gyűlölködés (vagyis inkább egymásramutogatás) van mostanában itt körülöttem. Nem nagyok, de sok, sokféle. Időnként engem is beszippant, és utána rendkívül utálom az egészet, magamat is beleértve. És azt érzem, én ebből ki akarok szállni. Mert óhatatlanul, amíg benne vagyok abban az adott közegben, nem tudok úgy elszigetelődni, hogy ezek a dolgok ne jussanak el hozzám is, ne érintsenek (meg) valamilyen formában, és ne kelljen így vagy úgy, de állást foglalni. Valami/valaki mellett, vagy valami/valaki ellen. És én nem akarom. Ezek játszmák, egymásra mutogatások, és leginkább helyezkedések. Nem nagyban, kicsiben, és ezért talán még nevetségesebb, még szánalmasabb az egész. De időnként engem is beszippant, és nem értem, miért. Miért nem tudok abban az adott pillanatban csak úgy lavírozni a határmezsgyén. Szóval az egész.... Nekem legalábbis az a furcsa, nyúlós-nyálas érzés, amit legjobban utálok érezni. Kicsit... úgy érzem, leráznám az egészet magamról, mint a kutya a vizet. És vidáman és könnyen odábbfutni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése