... még lelkifurdalást érez, ha valami feladat alól "kibújik", vagy lóg valahonnan, mittudomén... mindenesetre én most ezt érzem, és persze utálom, hogy ezt érzem. Csütörtökre, vagyis mára kértem az e heti home-t, hétfőre meg a jövő hetit, mert a hétvége nagyon-nagyon húzós lesz, és legalább ne kelljen korán kelnem, ennyi kis lehetőségem legyen. Közben péntekre céges szinten elrendelte egy kötelező home-ot, így végülis én öt napot itthon leszek. Az egész véletlenül jött ki így, a múltkor a többieknek jött ki jól, akkor mondjuk én "pórul" jártam, de most ezért kicsit hülyén érzem magam, pedig aztán csak így jött ki. Na mindegy. Szerintem a gyerekem hasonló helyzetben mégcsak nem is értené, hogy mi a fenén gondolkodom egyáltalán. Ők már - felelősségtudatban pl. - teljesen mások.
Nagyon szeretnék pozitív dolgokat is írni, és biztos történnek is ilyenek, de egyszerűen nem megy. A napokban kicsit féltem, hogy valami esetleg történik velem, mert nem éreztem magam valami jól, valahogy tetőződött a sok dolog, töményen, nagyon aggasztott és nyomasztott, de olyan szinten, hogy huh (most sem változott még, ezért nem is tudom pl. az itthonlétet annyira nagyon díjazni. Ideges vagyok ettől is, valahogy semmi sem jó.) Egyébként pont mondtam tegnap az egyik kolleginának, most az az egyetlen hely, közeg, ahol jól érzem magam, a munkahelyem. Ahol tudunk nevetni. Ahol valahogy pozitív töltetű emberek vannak. Mondjuk legalább egy ilyen hely van, ez is jó.
Itthon a helyzet változatlan, a gyerek lassan öt hónapja itthon van csesziagyöpöt, napi szintű veszekedések, mert engem egyre jobban irritál, hogy lóg a levegőben, és közben itthon sem csinál semmit, és nagyjából nem is tesz sokmindent azért, hogy legyen munkahelye, és azért na, a sebnyalogatásra már bőven elég volt az öt hónap, most már elég volt. És abból is, hogy én álljak mindenhol egyedül helyt, befejeztem, slusszpasszhatszáz. És ha annyira egyenrangúak vagyunk, akkor ugye mindenben is legyünk egyenrangúak, a munkában, a rezsiben, a felelősségben is. Mondjuk amikor totális kiakadok - mint tegnap - akkor végül összekapja magát, így a mai napot azzal kezdtük, hogy írtam néhány ismerősömnek, felvéve a fapofát, munkaügyben. Mondjuk két helyet már így szereztem neki, és nagyjából kihátráltl mindegyikből, nekem volt kellemetlen, szóval ezt mégegyszer eljátszuk, és többet nem segítek. Olyan nincs, hogy mindenben van valami "hiba" - nem. Ott tudjuk, hogy az egyénben van a hiba... ezt ugye én is megkaptam már sokszor, de sajnos sokszor tényleg így van (és sokszor meg nem!): ha mindenki szembejön, lehet, hogy te vagy rossz sávban... jah.
Szóval tíz óra múlt, és még sokmindent nem csináltam itthon, pedig öt óra óta fentvagyok.
Az előbb hallottam a rádióban, hogy a posta nagy forgalomra számít az ünnepekben, és arra gondoltam, hogy talán idén hátha lesz időm képeslapokra. Mint régen. A napokban volt egy felkérés egy helyi naptár készítéséhez lehetett képeket beküldeni, és miközben keresgéltem, még a régi telefonomon is, megint úgy rácsodálkoztam, hogy mennyi mindent csináltunk, ami aztán valahogy elmaradt. (Meg persze azért jött helyette más, ez is nagyon fontos tény.)
Nagylevegő.
2 megjegyzés:
Csak a bűntudatos részedhez tudok hozzá szólni: de állítom, hogy ez nem olyan általános. Én egyáltalán nem érzek éreznék bűntudatot azért mert valami számomra jól alakult:D főleg ha véletlenül nem. Akkor igen, ha akár véletlenül másnak rosszat okozok, de az, hogy nekem előnyösebb véletlenül??? No bűntudat az biztos!
A héten volt ez a hatalmas napkitöréssel járó mágneses vihar, ami hatott az emberek egy részére is. Így rám is, irtó rosszul voltam, csak az okot nem értettem, hogy miért. Aztán amikor már a vízcsapból is ez folyt, akkor heuréka pillanatom volt, meg aha élményem. :) Hű ez de nehéz, amikor a felnőtt gyerek nem találja még a helyét. Én is átéltem kétszer is, sőt, közvetetten háromszor, mert a keresztfiam is így volt 1 évig. Aztán mindenki megtalálta a maga helyét ebben a világban, szerencsére. Biztosan Mucussal is így lesz és tényleg nem kell elfogadni azonnal az első lehetőséget, ha nem áll hozzá közel. Minek kínlódni egy munkahelyen, ahol nem érzi magát jól, nem találja a helyét. Ezt Te is átérezheted. Kívánom, hogy mielőtt meglelje azt, ami fekszik neki és jól is érzi magát benne. A határ túl oldalán még nem keresett magának helyet?
Megjegyzés küldése