Hát úgy alakult...

 ... hogy nekem már tegnap megvolt az idei év első munkanapja. Nem mondom, hogy jólesett a tudat csütörtök este, hogy másnap korán kell kelni és bemenni dolgozni, mikor mindenkimás még a "téli szünetét" tölti, de aztán egyrészt megbeszéltük, hogy egy fél órával később kezdünk, bent meg kiderült, hogy péntek van ígyisugyis :D, vagyis egyig, fél kettőig leszünk csak. Nnnna, ettől én úúúúgy megnyugodtam, hogy csuda. Hárman voltunk az irodában, plussz egy középfőnök hátul, vagyis négyen voltunk összvissz az egész gyárban (együtt ebédeltünk), és irtó hamar eltelt így a nap. Utána gyorsan elfutottam bevásárolni, voltam két boltban, aztán hazafelé beugrottam tankolni. És itt jött a kaland pofáraesés, ugyanis teletakontam az autót - mivel csekkoltam, hogy olcsó a benzin, így nem a szokásosért tankoltam, hanem gondoltam, mehet tele - és fizetésnél meg nem tudtam használni a kártyámat... előtt a két boltban simán, itt meg nem. Úgyhogy a kutas túszul ejtett, én meg telefonáltam haza, és Mucus jött kiváltani.... :D. Most egy kicsit aggódom a kártyám és a pénz miatt, azt tudom, hogy a bank ismét karbantartást végez, de amennyi gond van mostanában ezzel a bankkal, tényleg megérett, hogy áthurcolkodjam máshova - de ahogy olvastam több fórumon, megszabadulni sem könnyű innen....

A munkában azért nem törtük össze magunkat, bár haladtunk szerencsére, és sokat beszélgettünk, és sokat nevettünk. 

A mai reggel kicsit hektikus volt, lehet, valami lappang bennem, mert minden porcikám fáj és a torkomat is érzem, és olyan semilyen-kedvem van, de... Mucus az előbb elment a városba az autóval - most már az enyémet is használja, nem csak anyuékét, ami jó is, meg nem is - jó egy kicsit egyedül lenni,  a nap süt, és az ablak oldalfalán kirajzolódnak az ablakra ragasztott csillagok árnyképei. Csönd van. A kis laptopasztalomon rend van, mellettem egy baglyos bögre - kineveztem beteg-bögrének, ebből ittam a neocitránt, és hát olyan dr. Bubó-s - a könyvespolcról meg rámnevetnek a színek. Tegnap sikerült végre mégegyszer átnézegetnem a karácsonyi ajándékokat, valahogy erre nem futotta a napokban, amit nagyon sajnálok. Időnként leülök még a karácsonyfa mellé, és nézem, próbálom eltenni ezt a látványt, a jelentésével, az érzéseivel a következő karácsonyig. Olyan hamar eltelnek ezek az ünnepi napok mindig. Mintha kettőt pislantanánk, és az adventi díszek előcsomagolása után már pakolhatunk is el. Este pedig hosszas vacilálás után kiválasztottam a 2026-os noteszemet - kettő van megint, és tegnap a boltban majdnem elcsábultam egy gyönyörűségesre... - és átírtam a mindenféle jelszavakat meg ilyesmiket, meg lecseréltem a falinaptárt, és  ezzel hivatalosan is megnyitottam az új évet.....

2025-ben 18 könyvet olvastam el, és decemberhez nem tudtam felírni kiolvasott könyvet, mert párhuzamosan olvastam négy vagy öt könyvet, de igazából egyik sem tetszett annyira, hogy befejezzem, valahogy nyögvenyelős mind, illetve talán nem találtam igazából kedvemrevalót... a 18 könyvet nem tudom mihez viszonyítani, lövésem sincs, előző években - mármint az utóbbiakban - olvastam-e ennyit, ez sok vagy kevés, az biztos, hogy régen, még a Mucus előtti időszámításban :D, biztos hogy sokkal több volt, ott azért heti szinten ledaráltam egyet, fix.... 

Fura, de olyan elementáris erővel jön az érzés arra irányulva, hogy megéljek minden pillanatot. Ezer éve nem éreztem ennyire erősen azt, hogy JÓ élni, hogy mekkora nagy ajándék ez, hogy élhetünk, hogy megtehetünk dolgokat, hogy láthatunk, érezhetünk, gondolkodhatunk, nevethetünk, sírhatunk, beszélgethetünk, kapcsolódhatunk, macskát simogathatunk, nézhetjüka fenyőfánkat az otthonunkban, sétálhatunk, érezhetjük a széket a fenekünk alatt., hogy tervezhetünk olyan apróságokat, hogy melyik könyvet emelem le délután a polcról, és vágyhatok az olvasófotelbe délután, amikor besüt a nap, pont olyan szögben, hogy jó olvasni ott...