... reggel félálomban régi reggelek jutottak eszembe valahogy, próbáltam összerakni magamban, mit és hogy csináltam anno. Vannak "keretek", amik ugyanolyanok voltak, a fél hatos ébredés - igazából 15 éves korom óta fél hatkor kelek hétköznaponként, a suliba is így mentem, hisz fél hétkor indult a vonat, addigra el kellett készülődni, és kisétálni vagy kibicajozni a cirka két km-re lévő állomásra, és aztán valahogy mindig hétre jártam dolgozni, és maradt a fél hatos ébredés. Szóval reggel ottvoltam a régi lakásunkban, "ott ébredtem", és azon gondolkodtam, hogy mi mindent csináltam. Hatig még elsétáltam vagy elbicajoztam a sarki boltba (de még ebből a házból is elbicajoztam a másik boltba, mikor ideköltöztünk). Erről az jutott eszembe, hogy milyen jó is volt elsétálni oda, előtte a kisgyerekkel, mikor már tudott menni, egy kaland volt elsétálni néhány kifliért, tavasszal ibolyát szedtünk útközben az árokparton, megnéztük, hogy megérkezett a gólya, fecskéket számoltunk, megálltunk beszélgetni a Pista bácsival (hát szerbusz Hannakrisztina - igen, így hívta a gyereket mindig, aki büszkén feszített akkor még e név alatt ), a boltban Erzsi néni meg a "Maris", ahogy később a gyerek hívta, örültek nekünk. Szóval amikor meg már dolgoztam, akkor is elugrottam friss kifliért meg kenyérért, hogy hatkor aztán az asztalnál üljünk.
És aztán az indulás, kijárok az autóval, és indulok. És itt jött a kérdés félálomba - hogy de merre is indultam. A Főút felé? vagy egyenesen át, a kisutcákon, és majd később a másik templomnál mentem ki a Fő utcára? Vagy ígyisúgyis, mert anno még vittem a gyereket az oviba, kisiskolába? és aztán, mikor már egyedül ment, másik útvonalon mentem? Persze, nem fontos. De olyan fura volt, hogy nem emlékszem. :(
Olyan lassan telik ez a hét amúgy. Valahogy már jó lenne, ha péntek délután lenne, ha azt érezném, hogy mgint valahogy itthon van időm, hogy tudok ezt meg azt csinálni itthon. Tegnap persze nem volt idő leülni a könyvekhez, mert elúszott a délután, jó, így is tartalmas volt, mert végre eljutottam a városi könyvtárba - az autót messzebb tettem le, egy távolabbi parkolóban, mert olyan szép idő volt, hogy hagytam magamnak egy sétát ebben a gyönyörű, tavaszias időben meg a türkiz kabátomban :) - , aztán a boltban is ráérősen vásárolgattam - jó sokat.... :( - de végülis másfél vagy két hete nem jártam bolt közelében, ahogy végiggondoltam. Ma pedig makramézni megyünk, végre mondjuk legalább itt elértem odáig, hogy nem rohanva, legalábbis remélem.
1 megjegyzés:
Mi tényleg valahogy egy húron pendülünk.:) Tegnap nekem is hasonló gondolataim voltak egész nap. Mikor, mit csináltam a korábbi, fiatal éveimben és van amire nem emlékszem én sem vissza már. :(
Megjegyzés küldése