"Szabadon"

 Esett a hó. Nálunk kevesebb, mint az ország teljes nyugati részén, de mégis - szép. Nagyon szép. 

Reggel volt egy pillanat, mikor a kávémat készítettem, és kinéztem a keletre nyíló ablakon, ami a kertet mutatja, és a nap éppen a lugas adta folyosó végéről világított szembe: a havon egy gyönyörű csillogó út nyílt meg. Csodás volt. 

A gyerek dolgozni ment - hogy mi lesz ebből a melóheyből is, a jó ég tudja, tiszta gyomorgörcsöm van tőle - akár egy jó nap is lehetne, de a görcs, az ittvan. Kicsit elfáradtam ebbe az egészbe. Az örök hadakozásba, hogy nem tudom eldönteni, támogató legyek-e (hogy nem talál "normális" állást, bár egyre inkább kétlem, hogy létezik olyan állás, ami neki "normális")vagy most már rúgjam jól fenékbe, hogy kapja össze magát, és ne a kifogásokat keresse, és kész, mindenki ezt csinálja, dolgozik, itt vagy ott, jobb vagy szarabb helyen, és utána még hazamegy, és ellátja a családját, a háztartást is. Borzasztó. Annyival másabbak lennének a napjaink, ha végre találna valamit, ami megfelel neki, és nem ez a nyomasztó hangulat lenne állandóan, ha dolgozik, akkor azért, mert miért "kell", ha meg nem, akkor meg engem őröl fel, hogy itthon cseszi a rezet.... szóval az univerzumtól, ha valamit kérhetnék, akkor végre egy jó munkát a gyereknek. Amiből töltekezhet. Amiben van sikerélménye. 

Mindegy. Ma nem engedem meg, hogy ez az egész bekeverjen, és ezen agyaljak, ma élvezni szeretném, hogy egyedül és magamban tehetem itthon a dolgomat.