.... tulajdonképpen akár címszavalban is le lehetne írni egy-egy napot (nem történik semmi különös, csak a szokásos hétköznapi daráló), de idővel nem emlékeznénk rá mi is történt (vagy mégis annyi minden történt? ) szóval a fene sem tudja.
"Hosszú" hét volt, annak ellenére, hogy hétfőn itthon voltam, a betegség - hogy megint nem feküdtem ki - lassabban kopik belőlem, ami valahogy lassít is - sok volt a munka is, de már lényegesen valahogy kevesebb, mint az elmúlt hetekben de itthon megint nagyon elúszott velem minden.
Cetlizek megint, cetlikre írom fel a teendőket, a kis gondolatokat, vagy hogy minek kell(ene) utánanézni. Aztán a cetlik persze elkeverednek (kivéve, ha nem tépem ki a tömbből). Aztán ha egy-egy nap után a cetlin lévő sorok mellett több a pipa, mint az üres rész, akkor elégedettséggel tudom zárni a napot. Én már csak ilyenvagyok egy ideje.
A "macskagyerek" nélkül már nehéz lenne elképzelni a mindennapjainkat, szépen összehangolódtunk (minden falam derékmagasságig fekete tappancsnyomokkal borított, és a padló állandóan tele van büdösbogár/harlekinkatica/molylepke/mindenfélerovárbogárpók tetemekkel), és egy ideje elsős számú hajgumi- valamint datolyatolvajjá lépett elő. Ha este kiszedem a hajamból a gumit, mikor elfekszem a tévé előtt, és reggel nem vagyok elég gyors, és a macskát közben felengedem a pincéből, ahol éjjel alszik, akkor arra a hajgumira keresztet vethetek. Ellenben elvan vele jó fél órákat. Időnként úgy gondolja, hogy egyedül játszani unalmas, ezért megjelenik a labdájával/hajgumival/ valami hosszú madzaggal, amivel éppen játszik, leteszi eléd, és ráutaló magatartással várja, hogy dobd el. Majd visszahozza, leteszi eléd, és újra. Néha morog is hozzá. Hihetetlen :D. Reggel az első megmozdulásomra a pinceajtóba szalad és (ordenálé) miákolással (szirénázással) jelzi (követeli) hogy engedjük már fel. Ahogy felér, az első számú napirendi pont a simi és az összebújás. Ilyenkor valamelyikünknek egy jó tíz percet dögönyözni kell, miközben ő is szerelmes dorombolással bújik a nyakadba, simizi az arcodat, és néz a szemedbe. Végre van egy igazi férfi a háznál! :D :D :D.... a reggeli és a benti játék után lestoppol a nappaliajtóba, és jön a következő koncert, a délelőtt folyamán aztán többször megy ki meg jön be. Tizenegy körül keres valami kedvenc helyet (ahol épp süt a nap) - az ágyamat, az olvasós fotelt, vagy éppen az emeleten az egyik fotelt, és ott szunyál délután háromig. Időnként, ha mi is eldőlünk, megjelenik valamelyikünknél, hogy odabújjon. Szeretjük. Délutántól estig egy merő játék - ilyenkor szokott mondjuk bevadulni, amikor támad, harap, karmol, ezt nem szeretjük... este aztán megint közös bújás-alvás. Sosem gondoltam volna, hogy így meg lehet szeretni egy kis dögöt hogy mindenünkdemindenünkmacskaszőrös.
Tegnap este egy tökjó komolyzenei koncerten voltam, véletlenül végülis, ment egy különbusz, én meg csak úgy belecsöppentem, de nem bántam meg, kár lett volna kihagyni. Zeneakadémiát végzett fiatal cigány zenekar, komolyzene ötvözve az autentikus cigány népzenével, alázatos, elhivatott zenészek, nagyon jó másfél óra volt, élveztük - az első sorból. Még sosem ültem első sorban asszem :D.
És mindenféle hülye kérdés jut eszembe, amit szeretnék megkérdezni a mesterséges intelligenciától időnként, kb. mint a gyerekek, mert tudod is valahol, de mégsem. Hogy milyen húros hangszerek vannak, hogy miért olyan alakja van a hegedűnek, amilyen, hogy mitől van szél, hogy miért érezzük rövidebbnek a perceket, mint húsz évvel ezelőtt (vagy hogy tényleg rövidül az idő?), hogy hogy nem fáztak régen, mikor még nem létezett üve az ablakokon - és egyáltalán, hogy bírták a teleket? -, miért csíp kifelé az, ami befelé is.... :D mittudomén még mi... :)
A héten végre fotóztam - de ami fontos, a gyerek is, és baromi jó képeket készített! - én meg megláttam a világban az apró kis dolgokat, és ez jó volt. Volt tulipán az asztalon, fénytől átragyogva, egy délután a kedvenc kis vázában, amibe az első ibolyát szoktuk tenni, ottvárt az első ibolyacsokor, amit a gyerek szedett, óriásit nőttek és elkezdtek kinyílni a tavaszi virágaim a kertben (egy hét alatt húsz centit, nem semmi!), csupa ragyogás... ezek jó dolgok.
1 megjegyzés:
Szeretem írás ♥
Megjegyzés küldése