Tegnap belehúztam és egész nap kintvoltam lényegében a kertben. Persze, egy nap alatt nem lehet a világot megváltani, és messze nem végeztem, de már van látszatja - szeretem, ha valaminek van látszata, és a fizikai munka mindig ilyen - és kedvet is kaptam a folytatáshoz, ráadásul most jó idő is lesz, utána meg jön az eső, szóval lehet, érdemes most megcsinálni. Így aztán félretettem most mindent - pedig ma végre mentem volna kirándulni, de lemondtam - mert úgy voltam vele rövid gondolkodás után, hogy ha most tényleg belehúzok, már annyival előrébb vagyok, hogy utána könnyebben tudok - és lelkifurdalás nélkül - nekiindulni bárhova. A kirándulást azért nagyon sajnálom, mert Pannonhalma környéke volt a cél, és szívesen csatlakoztam volna a csapathoz, akik mentek, meg ebben az évben még nem voltam kirándulni, és nagyon-NAGYON hiányzik, de talán jó ez most így.
Délelőtt összeraktam a több hete vett rattan sarokülőt -a teraszra vettem - egészen könnyen ment, végülis két óra alatt megvoltam vele egyedül. Nagyon örülünk neki, de a terasz továbbra sem lett nagyobb :D, szóval sakkozok a hellyel, meg hogy ne legyen állandóan raktár jellege. Szóval tegnap aztán bármihez nyúltam, mindig jött utána minimum ötféle dolog, amit kellett csinálni. Így, hogy lepakoltam a teraszról néhány eddig ott tárolt dolgot, ki kellett találnom, azok hova mennek. Így aztán matatnom kellett a pincébe. A pincébe találtam néhány zsákot, amit a múltkor összeraktam kidobásra, azokat rendeztem. És találtam sok dolgot, amit fel lehetne használni a kertbe, na, ezeket elkezdtem agyalni. Aztán kiszedtem az átteleltetett, de mégsem-élte-túl virágokat a cserepekből (idén nagyon sok virágom odalett), ez sok időt elvett, de rend lett a hátsó kerítés mellé (mert mikor felhoztam, odatettem egyenlőre). De oda akartam tenni a most vásárolt rodhodendront, szóval muszáj volt ott elpakolni. Aztán végre hátramentem ültetni. Locsolni is kellett, ehhez a hordóba vizet kellett engedni. A kert nagy, szerintem tegnap a 6000 lépés biztos megvolt,mert annyit mászkáltam összevissza. Hihetetlen illatok úsznak a levegőben, most nyílik az orgona, és bár sokáig tartott, de az orgonabokraim most kezdenek igazán nagyok és szépek lenni - az egyik kedvenc növényem. Gyerekkorom dzsumbuja mamánál - a hatalmas orgonabokrok egy jó nagy részt beleptek a hatalmas kertben, ahol sokat játszottunk, volt egy sarok, ami hol bunki volt, hol vár, hol kastély, lakóház, mikor minek rendeztük be unokatesómékkal, Imádtuk.
Este meg elvoltunk egy szabadulószobában játszani, barátnőmék hívtak meg, Csernobil-témát választottak. Egyetlen szoba volt az egész, mikor ránkcsukták az ajtót, néztem is, hogy hát, ez itt most hogy, alig van valami - de baffus, naggggyon jó és érdekes volt. Végül időn belül nem jutottunk ki, a legvégét nem bírtuk összehozni, de egy öt perc ráhúzással meglett. Szerintem megyünk még :), mert van három másik téma, és még kettő készül.
1 megjegyzés:
Nálad minden olyan csodaszép, hogy azt sajnos csak ilyen sok munkával lehet így fenntartani. De szemet gyönyörködtető látvány ott minden, legalábbis számomra egy éden! ♥ Képzeld én még soha nem voltam szabadulószobába, de némi klausztrófóbiával azt hiszen nem is lenne ott helyen, pánikba esnék. :)
Megjegyzés küldése