piszokelkeserítőmacskajancsijelenléte
Szóval, fogalmam sincs, merre az előre. Mondjuk azon nagyot röhögtem, hogy a fészen a második ismerősömet látom, aki jól megszavazta az elkövetkezendő "szép új világot", majd gyorsan kiköltözött külföldre.
A Gyerek a múlt héten kezdett megint egy munkát, három műszak, most éjjel volt, kellőten morgós lett így az ötödik éjjel után - nem csodálom - nem tuodm, meddig fog kitartani, nyilvánnkeresik-keressük közben az "álommelót", de kell valami átmenetileg, mert nem lóghat a levegőben. És most ez van.
Macskagyerek már kétszer volt kint, a napokban nem bír magával, mondjuk így, hogy kb. délig nem volt felengedve délig, gondolom bezavarta a rendszerét neki is. Mindegy, ez egy hétig lesz mindig így, a többiben felváltva leszünk itthon, szóval megoldjuk. Ezt legalábbis.
Csütörtökön itthon voltam, olyan jó kis nap volt. Átnéztem a nagy gardróbomat, khm... és igen, van egy csomó nyári ruhám, amire az újdonság varázsával néztem, és istenbiz, nagyon örültem nekik. Valahogy az év eddigi szakasza nem az öltözködésről szólt, egy farmer, meg valami blúz, jobb esetben zakó és nem kardigán, de kb. ennyi. Most majd valami jókat be akarok újítani, hisz tényleg vannak dolgaim.
A melóhelyen nagy átrendeződések várhatóak hálaaglobalizációnak itt is, ja nem, bár én inkább csak szemlélője leszek a dolgoknak, mondjuk azért most egy kicsit ijesztő, hogy egy évem van még itt, aztán nem tudom, mi lesz.
Ki mit dolgozik ennyi idősen? van, aki ilyenkor váltott? (50+) esetleg ismerősök? tapasztalat, történet? - szívesen fogadom a meglátásokat, ötleteket. És ha elkeserítő, akkor is...
Tegnap unokatesómmal kiugrottunk a pozsonyi Ikeába - azért nem mindegy, hogy negyven perc alatt kintvagyunk - éshát simán bankkártyával tudok ott is fizetni, szóval teljesen jó. Kellett már egy kicsi ilyen is a lelkemnek :D.
4 megjegyzés:
Kedves Kriszti! Mivel egyszer már leírtam az "Éva blogja"-ban a véleményemet, ide csak átmásolom. Nem azért mert bárkit befolyásolni szeretnék, csak hogy ha máskor itt is kommentelek, akkor elmondjam neked is. Nem is kell kitenned, elég ha elolvasod a véleményemet. Benne van minden, amit gondolok a leváltott rendszerről.
Kelemen Éva2026. április 13. 19:18
Nekem 19 órával kezdődik az este, így jövök a reggel megígért soraimmal. Nem kell e-mail üzenethez folyamodnom, bátran vállalom a véleményemet itt, nyilvánosan is. Remélem senkit nem bántok meg, mert én is elfogadom és tiszteletben tartom mindenkinek a más irányú véleményét.
Először is nagyon örülök a határtalan örömödnek, örömötöknek (Rhumel-re is gondolva). Bár a gyermekeimmel még nem beszéltem a választási győzelem óta, külön örülök a lányom örömének, aki több mint húsz éve nem él Magyarországon, eddig hangját sem hallottam a magyar politikai életről, de most annyira rendszert akart váltani, hogy már hónapokkal ezelőtt intézte, hogy tudjon a konzulátusán szavazni. Ebből is érzékelhettem, hogy mennyire más volt a Fidesz megítélése határainkon kívül, ő mennyivel másabb megvilágításban élte meg a magyar politikai élet kinti kritikáját, mint mi itthon, benne élve. Mi a családon belül soha nem beszéltük meg a politikai hovatartozásunkat „anno” férjem életében, ezt teljesen magánügyként kezeltük.
Épp ezért kissé nehezteltem a a felnőtt három gyermekes fiamra, mert egyáltalán megkérdezte, hogy döntöttem-e már a szavazásom kérdésében. Elmondtam neki, hogy ha nem érezném állampolgári kötelességemnek, akkor biztosan nem mennék el a 2026-os évben szavazni, mert egyik oldalra sem tudnám meggyőződéssel és jó szívvel leadni a szavazatom. (A Fideszre még soha nem szavaztam, a Tisza párt pedig még nem tudott eléggé meggyőzni, annak ellenére sem, hogy Debrecenben végig hallgattam Magyar Péter beszédét a Nagytemplom előtt.) A többi kisebb politikai párt tevékenységét meg egyáltalán nem is követtem. Ennek ellenére azt mondtam, hogy majd a szavazófülkében én eldöntöm, hogy hova teszem le a voksomat. És hát azonnal megmagyarázta, hogy ez a hozzáállás miért nem jó. Őszintén megmondom, hogy leginkább az motivált, hogy később sem szerettem volna azt hazudni neki, hogy a Tiszára szavaztam a kedvéért, ha nem oda szavaztam volna. Az viszont biztos, hogy ez volt az első és utolsó eset, hogy bárki is befolyásolhasson, akárcsak hangyányit is a döntésemben. Hetvenen felül persze már nem lehetnek nagy elvárásaim, hogy hányszor fogok még szavazni négyévenként. Jó esetben kétszer, háromszor, talán négyszer???
Nem értek a politikához, annak ellenére sem, hogy meglehetősen sok politikai videót néztem az elmúlt években a youtube-csatornán, legyen szó a Partizánról, vagy Király Tamás Ultrahangjáról, ahol az általam kedvelt Nógrádi Györgytől igen sok pontos információt tudtam elraktározni. Nem zárkóztam el Nógrádi György vélemény-nyilvánításától csak azért, mert sokadjára is tudatta velünk nézőivel, hogy meggyőződése, hogy a Fidesz fogja megnyerni a választást. Felkészült és okos politikai elemzőnek tartom, nyilván ahhoz is elég dörzsöltnek, hogy a maga ízlése szerint válaszol a feltett kérdésekre.
Nem tudom, hogy ki merné kijelenteni a mai Magyarországon a civil emberek között magáról, hogy ő teljesen kristálytisztán átlátja a politikai játszmákat, és az ő véleménye megkérdőjelezhetetlen, és helytálló. Azt sem tudom, hogy kit és mit hallgat az az ember, aki tudja az egyetlen igazságot, és azt, hogy ki hazudik, és ki nem.
Folytatás következik.
Kelemen Éva2026. április 13. 19:19
Folytatás a második résszel: Egy dolgot érzek. Soha nem tudom megbocsátani Orbán Viktornak (nem kevés érdeme, államfői rátermettségének elismerése mellett sem), hogy a kezdetben gyakorolt helyes útról letért, és a szabadrablást olyan szintre emelte, hogy még a déd- vagy ükunokája is aranykanállal a szájában jön majd a világra, és a szeme sem rebbent egy-egy számonkérő mondat hallatán. A harácsolás és kapzsiság számomra az egyik el nem fogadható emberi tulajdonság. Számomra az ilyen ember ne vezessen egy országot, akinek csak az a fontos, hogy minél nagyobb borvidéki terület legyen a felesége tulajdonában, és a lánya, veje (Tiborcz István) az ország egyik leggazdagabb családja legyen megmagyarázhatatlanul rövid idő alatt. És nem voltam, nem vagyok irigy, de ez a hozzáállás a szabadrabláshoz számomra bicskanyitogató. Nyilván ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül az országban.
A másik megbocsáthatatlan dolog, amivel rengeteg kárt okozott a Fidesz a felnövekvő ifjúságnak, az egyszerűbb embereknek, hogy a sajtót és a médiát olyan mértékben befolyásolták, hogy mindent úgy tálaltak, hogy hisztériát keltve megrémítsék az embereket a várható jövőtől, ha majd nem ők kormányoznak.
Nem tudom, hogy a gyűlöletkeltés melyik oldalról indult el, de a mai Magyarország embereinek idegállapota olyan rossz állapotba süllyedt, hogy az emberek nemhogy szépen szólni nem tudnak egymáshoz lassan, de már-már olyan érzésem van, hogy ha tehetnék, a kést is szívesebben döfnék egymás hátába, mint hogy elfogadják az ellentábor véleményét.
Egy a lényeg, hogy én a magam részéről először szeretnék visszazökkenni a megszokott nyugodt életembe, szeretném elhinni, hogy a fenntartásaim ellenére is jó helyre tettem azt a bizonyos nagy X-emet, reménykedni abban, hogy az unokáim egy élhetőbb, vidámabb országban meg fogják találni a számításaikat, nem kell külföldre menniük, akik már most felnőttként külföldön élnek, reménykedhessenek abban, hogyha szeretnének, lesz érdemes cél újra hazaköltözniük, és jön egy olyan új korszak, amikor Magyarországról nem az lesz a külföldről érkezett embereknek a véleménye, hogy itt majdnem mindenki mogorva, és rosszkedvű.
Nem gondolom, hogy túl sok értelme van annak, hogy a bennem megfogalmazott mondatokat feltétlenül kiírjam magamból, az élet folyik majd tovább az én véleményem nélkül is, ahogy szoktuk mondani, holnap is felkel majd a nap akár velem, akár nélkülem, de ha egy kicsit is úgy érzem, hogy én is jöhetek ide gyönyörködni a szépben, a jóban, a mindennapok nyugalmas eszmecseréjében, akkor talán az sem lesz nagy baj, ha elmondtam azt a fajta szomorúságomat, hogy lehetett volna kicsit szebben, kicsit jobban, kulturáltabban Magyarország aprajának-nagyjának megélni a győzelmet vagy a vesztett választási csatát.
Utoljára 46 évesen váltottam és azt mondták akkor, hogy öreg vagyok már én ehhez. :) No nem az új munkahelyemen, mert ott szerencsére frissítésnek tartottak, hanem ahonnan eljöttem, de betudtam annak, hogy rosszindulat volt és kész. :) Remélem megtalálod az utad és a helyed és jól is fogod érezni magad. Gyereknek is drukkolok, hogy legyen egy olyan munkahelye ahol jól érzi magát és szereti is csinálni azt amit csinál, mert ez fontos.
Éva, köszönöm az írásod, persze, hogy kiengedem. Ez egy szép írás, mégha másként is gondolkodunk - de jó írás. Amúgy a "harcoskodásom" nekem is csak itt történik, épeszű ember nyilvános felületet max olvasott, de nem kommentált, és nem ment bele semmiféle vitába. Bár a végén én már nem is olvastam, ott március 15-e környékén besokalltam, és ahogy olvastam, nagyon sokan ezt érezték.
Lazac, az az igazság, hogy most nem tudom eldönteni, hogy áll a világ - ugye egyrészt olyan, mintha ötven évesen is előtted a zélet, másrészt meg bakkfitty, mégsem.
Megjegyzés küldése