Egy nagggggyon hideg hétvége

 ... mondjuk nem volt baj ez az esős időjárás, amit itt a hétvégére kaptunk, mert nagyon-nagyon kellett a növényeknek. Hihetetlen nagyot nőtt minden három nap alatt (mondjuk elsősorban a gaz :D), de most minden olyan de olyan szép! mondjuk az akácot nagyon tönkrevágta az eső, pedig most rengeteg virágzik, jó lett volna a méheknek, de - gondolom - ezt most azért keresztülhúzta ez a pár napos rosszidő. 

És azért sem volt "baj", hogy rosszidő van, (képzésesn voltam mind a két nap) mert én az időm nagy részét egy pincében töltöttem (a bábképzés ott zajlik, egy pincehelységben), vagy utazva, szerencsére jó meleg vonatban-buszban. Még mindig nem untam meg ezt a kétnapos oda-vissza utazgatást, mert nekem ez most ténylegesen pihentetől. A vonaton olvasok, vagy nézem a tájat (vagy ismerősökkel találkozok, és végigdumáljuk az utat), a buszon étnézen a telefonomat (ott nem tudok olvasni), rendezem, vagy nézem a tájat... ami tökjó egyébként, mert egyre több az ismerős udvar az érintett falvakban, ugyanakkor egyre több más és más részletet veszek észre, és a táj is gyönyörű (bár nem hegyvidék, de hát nyílik az egész táj, szóval nagyon szép). A képzés előtt, van még egy fél órám, miután beért a busz, és így egy kis kerülővel megyek (mert amúgy hat perc alatt ottvagyok a bábszínháznál), és főleg vasárnap, fél kilenckor még majdnem teljesen üres a belváros, így aztán sétálgatok a kis utcákban, és fotózgatok. Mondjuk szerintem a világ leghuzatosabb - és hidegben így a leghidegebb :D - utcája ennek a városnak a sétáló utcája :D. Szombaton nagyon barátságtalan, esős-csapkodószeles idő volt, ami reggel még nem zavart, de délután a buszra várva már igen. 

Szóval ismét rájöttem, hogy szeretek utazni, a közlekedés pont jó és szerencsés oda, ahova megyek, mert tényleg cirka annyi idő alatt lejutok vonattal-busszal, mintha kocsival mennék (és nekem most ez tényleg kényelmesebb, pihentetőbb, kikapcsolóbb, mintha vezetnék, ráadásul olcsóbb is, mintha autóval mennék. Nyilván ha többen utazunk valahova, akkor megéri autóval menni akár, de így most ez jelentősen olcsóbb). A legszebb tájkép az út során egy virágzó mákföld volt, csupa lilás lengedező hercegkisasszony, előtérben a szélén pirosló pipacs-vitézekkel. Aztán voltak az út mellett egész nagy akácosok is,  hófehér ragyogások a szürkeségben épp.

A szombat mindig hosszabb, de így is itthon voltam fél  hétre, vasárnap meg fél négyre. Teljesen jó volt, meg valahogy el sem fáradtam, pedig máskor az utazás is valahogy fárasztó, de most belefért még itthon egy kis pakolás, mosás, anyuhoz is eljutottam, meg egy esti séta is. 

Mára home-ot kértem, hogy legalább ma ne kelljen annyival korábban kelni, nyilván korán keltem.... :D, dehát ez van. 

Amúgy pedig vannak konfliktushelyzetek ismerősi körben, amit egyenlőre nem tudom, hogy oldjak meg. Nem akarok konfrontálódni, meg nem akarok megbántani senkit, de ha úgy van a dolog, ahogy érzékelem, akkor óriásit csalódom valakiben (meg mások is). És összevitázni sem akarok, mert hosszútávon mégiscsak együtt kell működnünk több helyen, de közben meg az Illető valahogy elvesztette a kontrollt, a téren, hogy mibe nyúlhat bele és mibe nem. 

Ja, és a tegnapi nap legfontosabb pontja: tegnap volt Macskagyerek 1 éves! :)