(... csak úgy az életről, hogy mennyire tele a hócipőm, meg hogy unokahúgom megint lenyúlta az egyetlen épkézláb pasit, boldog, és jó nézni, de a fene egye meg, hogy lehet ez, hogy mindenkinek sikerül záros határidőn belül új kapcsolatot kialakítani, én meg ittvagyok relatíve most már huszonvalahány éve (az, hogy szörnyű leírni, nem fedi a valóságot) egyedül, és miértmiértmiért alakult így....? )
Aztán beleolvastam néhány általam olvasott blogba, meg hozzáadva a körülöttem élő néhány kedves ember életének alakulását - végét... :( - úgy döntöttem, hogy inkább csöndben maradok.
Amikor valakinek jön egy váratlan betegség az életébe... vagy amikor valakinek az otthona kerül veszélybe, az a tényleges gond, baj. (Innen is kívánom mindenkinek a legjobbakat).
Szóval nem is írok, de adok magamnak egy évet erre is... (mármint, hogy összekapjam magam, és aztán keressek is már valakit magamnak.)
1 megjegyzés:
♥♥♥
Megjegyzés küldése