... amikor megyek hazafelé az autóval, a két falu közti kerékpárút megszokott látványa már, hogy nagyon sötétbőrű indiai dolgozók sétálnak hazafelé, az egyik faluból a másikba. Még nem láttam, hogy bicajoztak volna, ha autóval mennek, azt ugye nem veszem észre, de egyébként simán veszik a két település végei közti cirka három km távolságot. Egyébként télen-nyáron ugyanaz a látvány: nem izzadnak ingben-nadrágban-papucsban a 40 fokos betonon sem, de simán papucsban mászkálnak télen is...
Esténként ki szoktam menni apuhoz a tóhoz, amikor horgászik, mostanában ez egy olyan jó negyedórás pihenő, ha amúgyis útközben vagyok, akkor bicajjal térek oda, ha meg nem, mint tegnap, fogom magam és átsétálok, hisz tőlünk karnyújtásnyira van szinte. Tegnap egy csapat csadoros nő ült nem messze tőlünk egy pokrócon, a legidősebb teljesen feketében, egy középkorú teljesen fehérben, és a legfiatalabb, akinek kisbabája volt, derékig bebugyolálva, amúgy nadrág volt rajta. Csak az arcuk látszott ki. Apukám mondta, hogy nemrég egy jó nagy csapat zsizsegett a tónál a játszótérnél, és egy pasi volt csak velük, Ő is hazament aztán, a nők és a gyerekek maradtak. A kisbabás csajnál komoly fényképezőgép volt, a naplementét fotózgatta. A tóval szembeni új területen épültek, talán az övék volt ott az első ház, kétszintes, magas falakkal körbevett épület, és sokan laknak. Eddig csak a férfiak jöttek ki néha a faluba, most már úgylátszik, ittvannak a nők is, és pozitív, hogy így teljesen szabadon mászkálhatnak. Simán bement valamelyik csaj a tóparti vendéglőbe is a kisgyereknek fagyit venni. Talán törökök, de nem vagyok biztos benne.
A hétvégén egy vietnámi családot láttam a játszótéren, és már megszoktuk, hogy a falu határában bicajozva gyakran találkozunk egy mezőgazdasági cégnél dolgozó traktorossal, aki turbánban és nagy szakállasan ülve vezeti a traktort, vagy a kombájnt...
És nagyon sok ukrán is van nálunk, apukám nagy haverja egy ukrán kisfiú - mindig visz neki valamit, főttkukoricát, fügét - aki egyedül mászkál napközben, nekem is feltűnt már az utcánkban, mert valahogy ekkora gyerekek nem mászkálnak egyedül. A nevét nem tudom, de azt tudjuk, hogy ebben az évben nem járt iskolába - kicsit talán vannak gondjai, mert fura, de nem vagyok biztos benne... Igazából olyan, mint mi voltunk gyerekként, szabad, nyitott, felfedez mindent, tudta és ismerte az összes kacsafészek helyét a nádasban pl... mondjuk innen nézve megdöbbentő, hogy ezt tartjuk mi-ma-furának... Kicsit már tud beszélni magyarul, de simán otthagy, ha nem akar válaszolni, vagy nem érdekled. Apu mesélt vele kapcsolatosan egy történetet, és majdnem elsírta magát, ahogy mesélte, meg persze mi is... pont kintvolt horgászni, meg ez a fiú is ott matatott körülötte, amikor jött a szúnyogírtós repülő. A gyerek egészen addig teljsesen nyugodt volt, aztán mikor meghallotta a zúgást, beleugrott a nádasba és elbújt, és apu ahogy elő akarta hívni, csak rázta a fejét, hogy "bumm-bumm!". Próbálta neki elmagyarázni, hogy ez a gép mit csinál, nagyon nehezen nyugodott meg a kiskölök :(. Miket élhetett át, miket láthatott....?
És persze, akik korábban már voltak: rengeteg osztrák és rengeteg szlovák. Ez utóbbiak főleg fiatalok, fiatal gyerekesek.
Érdekes módon igazából senkivel semmi baj nincs, akik zűrt okoznak, azok pontosan a magyarok, a cigóknak és a kelet-magyarországiak egy részének azért annyira nem örülünk, míg a fentiek vagy elvannak szépen a saját kis berkeiken belül,vagy nagy érdeklődéssel próbálnak nyitni és alkalmazkodni; sajnos az utóbb említettek pedig (magyarok) leginkább hozzák magukkal a sajátos "nézőpontjukat", nulla beilleszkedési hajlammal...
2 megjegyzés:
Szegény gyerek... Ezeket a háborúkat nem fogom megérteni sosem.
Az tény, hogy Indiában a 35 fok szerintem még kellemes lehet, nekünk meg már a pokol. Csadoros asszonyok nálunk is vannak én a pasikat nem szoktam látni. Egy időben a Gyerekvárosban voltak fekete és arab srácok elvileg 18 év alattiak, de ránézésre inkább felnőttek voltak. Most már nem nagyon látok ott menekült gyereket. Ukránok nálunk is vannak szép számmal, akárhova megyek már összefutok velük. Múltkor a boltban egy ukrán nő volt az eladó, de annyira törte a magyart, hogy végül ki kellett találnom mit mond. Azért végül kézzel-lábbal megértettük egymást. :)
Tetszett ez a bejegyzés:)) Be kell, hogy valljam, hogy a mi dél-keleti palettánk messze nem ilyen színes, szóval a nyugat még mindig sokkal vonzóbb még országon belül is. Nálunk a szerb-román származású lakosság az alap a magyarok mellett már nagyon nagyon régen. Ukránok nincsenek, ukrán rendszámú autót is ritkán látni. Bent a városban látok "színeket", de főleg diákokat a világ minden tájáról, új lakosok leginkább a tai vagy indonéz fiatalok, főleg férfiak akik valamelyik gyárban dolgoznak. Igen ők is elég alulöltözöttek voltak télen is a vászon ingben nadrágban, de azt gondolom,hogy a keresetük nagy részét haza küldik. Furcsa, hogy nekik a mi kis országunk az ígéret földje, ahol jól lehet keresni...
Igazából én is úgy vagyok vele, hogy nincs gond, csak boldoguljanak és a kultúráink közötti különbözőség inkább szépítse a mi életünket is mint megnehezítse, DE a mi gyerekeink is boldoguljanak és ne csak külföldön és kapjanak normális fizetést, hogy el tudjanak indulni az életben.
Megjegyzés küldése