Férfitípusok a randis oldalakon
Frizurákat keresgéltem, és így jutottam el erre az oldalra, és akkor már ott is ragadtam kicsit (a szokásos: egyik cikk adja a másikat....). És igeeeen....! minden IS le van írva, össze van foglalva a fenti linken. Nem tudok hozzá tenni semmit! :D Jót nevettem.
Ma reggel úgy indultam, hogy jó sokat álltam az autóval, amíg a katonai konvoj elhaladt a falu főutcáján. Beérve olvastam, hogy az éjjel átvágták a töltést, és így a két Lajta-ág közé engedték a vizet. Volt már ilyen máskor is egyébként, én is emlékszem. Minden falubeli ment ki halat fogdosni :), rengeteg volt a térdig érő vízben. Az előbb láttam is fotót, drónnal készítették, kb. be is tudtam lőni magamnak, hol is lehet ez az egész árasztás. Délután lehet meg is nézzük, én mondjuk szeretném, bár ugye ez az a tipikus katasztrófaturizmus, amit viszont utálok... na mindegy. Elvileg ezzel az árteres dologgal a város elárasztását előzik meg, biztos így van. A városon a Duna és a Lajta is keresztülfolyik, tegnap megnéztem a Lajtát - körmösnél voltam, és a parkoló a folyó mellett van, szóval odabattyogtam. Annyira nem tűnt vészesnek.
Visszatérve a katonai konvojhoz, annak ellenére, hogy honvédségnél kezdtem a pályafutásom, kicsit ijesztő volt nézni az elvonuló nagy autókat, és rajta a katonákat a platón. Soha nem akarom megtudni, milyen érzés lehet nem békeidőben látni az ilyesmit.
Tegnap aztán jó sokára értem haza, a könyvbemutató miatt, olyan volt, mint amilyennek vártam. Most sem értem, hogy csinálja a Hölgy, mert semmivel nem több, nincs benne semmi plussz (mármint, amivel foglalkozik, ami a kreatív tartalmát illeti) máshoz képest, igazából (szerintem) inkább a marketingje jobb, vagy ezen dolgozik többet. Felkért, hogy én beszélgessek vele, természetesen így kiolvastam a könyvét - ami nagyon szép dizájnos, gyönyörű színekkel, szép fotókkal, jó a felépítése - de kb. igazából tényleg ennyi, a saját történetét, önismereti útját és a vállalkozásának a kialakulását írja le. Mondjuk lehet, hogy akinek semmiféle előélete nincs, sem marketinget, sem kreatívkodást illetőleg, azoknak jó lehet, de... mindegy, kedves volt, akik ottvoltak, azért élvezték, ezt láttam, én kaptam egy tortatálat tőle ajándékba, aminek nagyon örültem. Magamtól nem venném meg, de így meg tényleg annyira kedves volt tőle, hogy gondolt erre, és dekorként én is tudom használni. Mindenesetre nem tudom azt mondani, hogy ez az egész nem volt hasznos, mert de. Nagyonis. Azóta, hogy először találkoztam vele, foglalkoztat ez az egész dolog: újragondolni 50 körül. Hogy mi a titok? Ki hogy csinálja? és mint amikor az ember babát vár, és valahogy hirtelen csupa pocakos kismamát látsz meg magad körül (addig meg nem nagyon), úgy most mindenhonnan vállalkozó nők, "üzletasszonyok" jönnek elém. De nem Kis Juci néni a tabakból (nem mintha leszólnám Kis Juci nénit), hanem olyanokra gondolok, akik tudatosan építik magukat, van mentoruk pl. stb. Mondjuk nekem az úgy már sok is lenne, túl direktnek találom, de mégis izgatja az egész a fantáziámat.
A bemutató után mindenki elhúzott, mi meg még egész jót beszélgettünk, meg még összepakoltam, volt vagy nyolc óra, hogy hazaindultam. Szerencsére nem gyalog jöttem, mert összephostam volna magam hazafelé, ugyanis az ajtón kilépve vettem észre, hogy a hétvégi áramszünet nem mindenhol szűnt meg, a falunak ez a része olyan sötét volt, mint a pokol... nagyon ritkán találkozunk ennyire sötéttel, komolyan! ha nem lett volna a telefonomon lévő lámpa, háááát... először még a kezem is kinyújtottam a levegőbe, hogy meg lehet-e fogni a sötétet! :) de tényleg.
Ma végre - koppkoppkopp - tudok otthonlenni kicsit... jó lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése