... ha valaki hozzászólást ír, és nem jelenik meg, akkor az én bénaságom! :) A moderálást rajtahagyom a blogon, mert nyílt, és azért jobb az óvatosság, viszont ha telóról olvasom el a kommentről szóló e-mail értesítést, és nem engedem ki mindjárt, akkor utólag vagy nem találom meg mindig, vagy egyszerűen elfelejtkezem róla...
Szóval. November első napja van, és tíz fok. Későn ébredtem, mert hajnalban felébredem, és sokat forgolódva aludtam vissza, de azt meg ezekszerint jól... most ezerrel süt a nap, de tíz fok van. Érdekes, kimentem, egyáltalán nem tűnt hidegnek. Kertbe tervezek menni, fákat (bokrokat) kellene kivágni, de ma ünnep van, nem tudom, nekiálljunk-e, vagy hagyjam a jövő hét elejére (holnap meg, amikor lehetne még, elvileg kirándulni készülünk). Azért délelőtt majd kimegyek a kertbe, bár most már nehezen szárad fel, ha egyáltalán felszárad, és este meg ugyanúgy minden tiszta víz, ezt nemrég tapasztataltam, mikor kimentem csillagokat lesni papucsban, és teljesen átázott a lábam.
Egyébként szerintem a novemberi, főleg a november második felében csudaszép az ég, valahogy ilyenkor látszanak legjobbana a csillagok, bár az is lehet, hogy van abban egy hatalmas adag szabadság-érzet is, hogy egy novemberi este takaróba burkolózva kiülsz vagy kifekszel egy kerti széken a csillagos ég alá.
Persze, ittbent is lenne rengeteg dolog, végre felrakni a képeket a falra - baromi lassan haladok :D, ezer hétbe telt, mire egyáltalán összeraktam, melyik fotó melyik keretbe legyen, és még ennek sincs vége, sőt, még azon is dilemmázom, hogy téma szerint legyenek-e csoportosítva, és ha igen, akkor melyik-melyik falra kerüljenek (családi képek ill. csakúgyáltalunkfotózottszépképek). Plussz még van egy saját gyűjteményem: ha valamerre kirándultunk, és találátam a helyről régies fotót, rajzot, akkor abból vásároltam. Szeretem a várakat, ebből van a legtöbb kép.
És itt jön be a "sok" hátránya: most azon gondolkodtam, hogy merre van pl. egy régi nagy térkép, amire ki szoktuk időnként rakni a kis, kirándulásokon készített emlékérmeinket (régen két százast és egy ötforintost kellett betenni, és a tekerős érmenyomóval a kívánt érmét kinyomtattad), látva, hogy merre jártunk. (Ez is egy gyűjteményünk. Igazából azóta, mióta Mucus van, amerre kirándultunk, biztos hogy készítettünk, ha találtunk érmenyomógépet.) Szóval amikor ezer dolog van a tulajdonodba, akkor egy idő után nem tudod átlátni, és kezelni. Ezzel most nagyon így vagyok. Most csak időnként zavar, amikor meg kellene keresnem valamit, amiről tudom, hogy van, de egyszerűen fogalmam nincs, merre, mert a nagy pakolásba - ami szintén ezer éve tart - valahova összebugyrultam, és ha meghalok, sem tudom, hova tettem. De szerencsére nem egyfolytában nyomaszt, mert tudom, hogy ez a tél most erre megy el, hogy szép komótosan átnézzek mindent, és szelektáljak. Ebben most egyébként nagyon benne vagyok, mindig egy kis részt meg tudok csinálni, szóval ha azt is érzem, hogy jááááj, nem haladok, egyébként de.
És egyébként javul az időbeosztásom :), mondom, hogy nekem nagyon jóttesz mindig az őszi óraátállítás, mert jobban tudok pihenni. Ez pedig azt is eredményezi, hogy másként teszem a napi dolgaimat, sokkal hatékonyabban.
Szóval örülök a háromnapos szünetnek, gyerek is itthon van megint, jupiiiii :).
1 megjegyzés:
Én is pont így csinálom, amikor rámjön az 5 perc. :):) Átnézek kisebb területeteket, selejtezek, igyekszem átláthatóbbá tenni, aztán vagy sikerül, vagy nem. :) De már régóta leszoktam az egész napos pakolásról, takarításról, mert csak elfáradtam bele és el is ment a kedvem mindentől. Ez a módszer sokkal jobb, mégha nem is látványos, de én legalább tudok róla. :):
Megjegyzés küldése