.... szóval kicsit fáradt vagyok. A melóban hipp-hopp repül az idő valójában - oké, kivéve a délutánt - mert annyi meló van, és pont ez a dolog, hogy annyi meló van, kicsit borzasztó is, mert olyan végeláthatatlan. Az előző helynél lement a bérszámfejtés, és utána tudtam, hogy nyugi lesz pár hétig - itt viszont, hát nem tudom... bár kicsit talán tényleg úgy van, hogy lement ez a két hónapnyi agyrémes pörgés, és kicsit mintha nyugodtabbak lennének a dolgok. Örülnék, ha így lenne.
Ma kidobott az ágy hajnali ötkor, persze a munkán járt az agyam, mi máson. De - legalább így péntek lévén végre bevetettem az ágyat, végre kicsit rendbevágtam a reggeli rohanásos lakást, és rendre jövök haza. Bár a délutánom még képlékeny, szeretnék végre bejutni Győrbe, kicsit csavarogni. Erről a gyerekkel is beszéltem pont a héten, mielőtt visszament Kaposvárra, és kicsit szomorúan tettem hozzá, hogy mennyire hiányzik barátnőm, aki ugye tavaly év végén kiköltözött Ámerikába, és Ő volt az egyetlen, akivel ilyenkor a városban mindig randiztunk is, és kicsit sétáltunk, kicsit beültünk egy kávéra valahova... szóval ez most úgy hiányzik, és Ő is.
Más. Azt mondják, hogy valami rutinná váljon, 28 nap kell. Én ezen rendre elbuktam eddig, de úgy tűnik, hogy állandó változásban vagyunk - oké, ezt sosem vitattam - és időnként olyan téren is alakulunk, amiről azt gondoltuk, hogy nem. Hát kérem, boldogan jelenthetem ki, hogy így ötven évesen elértem odáig, hogy lassan el fog fogyni életem első nappal és éjjeli arckréme.... oké, ez nem a világ legnagyobb dolga :D, de nekem baromira az. Kicsit több kellett hozzá, mint 28 nap, de most már rutinszerűen nyúlok a krémes dobozokért reggel és este, és ez jó.... Egy kis tégely Nivea krém is ottvan az éjjeliszekrényemen, és minden este, mikor bekenem a kezem és megérzem az illatát, visszaröpülök a gyerekkoromba, és látom az én fiatal anyukámat, ahogy lefekvés előtt az ágyra ülve keni a kiszáradt kezét a napi munka után, mi meg apuval ülünk a franciaágy előtt, és onnan tévézünk. Akkor még ugye egy tévé volt, és mi sokat tévéztünk együtt. Igazából minden család együtt tévézett, azért ez is milyen már - a luxus, hogy minden helységben szinte van tv., laptop, akármi, meg irtó sok csatorna és lehetőség, azt eredményezte, hogy mindenki kiválasztja saját magának, ami érdekli, és ez meg hova is vezetett...? mindenki külön van... hm, nem jó ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése