Egy lazább hét...+ a "végrepéntek"

 Az irodában ketten kidőltek, így ketten vittük ezt a hetet, ma pedig csere van, J. nem jön, és I. meg igen, de úgyis csak egyig leszünk péntek lévén, juhúúúú. Ez  a hét így nagyon jó volt, valahogy a roham is elmaradt (ha négyen vagyunk, vannak olyan időszakok, hogy mindenki intézkedik, és az valami borzalom, akkora hangzavar meg nyüzsi van, kicsit nehéz nekem ehhez hozzászoknom a 16 év csönd után). Bár ugye azt mondták, pont kifogtam a leggázzabb két hónapot kezdésként, és általában nincs ekkora hajtás és mindenféle, hogy szinte levegőt sem kap az ember, és egyik melóval még nem is végez, és jön a másik... szóval kicsit tartottam tőle, hogy ez leginkább csak "szépítés" a többiek részéről, nehogy megfutamodjam, de úgy néz ki - kopp-kopp-kopp - tényleg vannak viszonylag nyugisabb idészakok is. 

Kedden bementünk a két Zs-vel Győrbe és megnéztük a Hogyan tudnék élni nélküled filmet, továbbra is nagyon bejövős a Hely, amit találtunk mozizás szempontjából, mert tényleg ide járnak "az öregek" :D, vagyis egy komolyabb korosztály is talál magának egy helyet, ahova akár egyedül is elmehet, és ez szuper. A két Zs-vel az élet egyébként kaland :D, ennyit rég nevettem, és nagyon-nagyon jó volt így elmenni. Kicsit ajándéknak érzem az élettől, mert ha jobban megnézem a dolgokat, bár elszakadtak vagy megkoptak régi barátságok, az elmúlt években azért alakultak újak. 

A Gyerekkel komoly vitáink vannak-voltak, nagyon másként látju a világot, és egyszerűen vannak dolgok, amiben nem közelítenek az álláspontjaik, és kb.jelenleg úgy megy ez, mint egy elhidegülés egy párkapcsolatban, és egyenlőre nem tudom, a magam részéről hogy a fenében oldjam meg a dolgokat, bah, ezt senki sem mondta, hogy ennyire nehéz (mármint, szülőnek lenni). A világ legeslegjobb, de legnehezebb dolga, én azt hiszem.