Úgy szeretnék nagyon okos lenni...

 ... dehát nem vagyok az. A tanulmányaim során amit leginkább megtanultam az az, hogy aikor egyre több tudásra teszel szert, akkor leginkább azt tudod meg, mennyi mindent nem tudsz még... mennyire sokminden van a világban, és amikor valaminek utánanézel, az még százféle szállal nyílik ki mindenfelé... vannak persze témák, amibe mélyebben beleásta magát az ember, és ekkor talán van olyan érzése, hogy arról nyugodtan mondhat véleményt, de azért a legtöbb esetben - én legalábbis - nem vagyok így. Ezen például a napokban és tegnap is gondolkodtam. Tegnap a KultúrPolc előadására egy fővárosi fiatal hölgyet hívtam meg, aki a Szépművészeti Műzeum muzeológusa, és a múlt évben egy programsorozat keretében ismertük meg, és nagyon-nagyon megkedvelte fiatal és idősebb is. Egy egyiptomi témájú előadást hozott, és egyszerűn akkkkkora nagy tudás jött át tőle, hogy az hihetetlen (harminc éves). Hozzá mérhetetlenül okos, szerény és jószívű, és jól látja a világot. Sok ilyen fiatalt még....! Amellett, hogy tátott szájjal hallgattuk, amit lenyomott, én mérhetetlenül szégyelltem magam, mert a huszadrészével elégedett lennék az ő tudását tekintve... a másik téma itt ez a nálunk zajló borzalom, amiben annyi de annyi infó, hír és álhír van hogy egyszerűen nem tudsz kiigazodni. Próbál az ember józan paraszti fejjel gondolkodni, de perpill ez sem igazán vezet sehova. Sajnos azt látom, hogy akik határozottan kiálltak valamely gondolat mellett, azok éppenséggel nem azok az emberek, akiknek a szavára adok, vagy adni kellene... a "fenti" tájékoztatás meg langyos. Szóval  olyan hülye helyzet ez, mert mintha dönteni kellene, hogy ide vagy oda állsz, de én egyikben sem vagyok biztos, mert egyszerűen nem látom azt, hol az igazság, és nekem mindegyiknél van sok-sok kérdés, ami megválaszolatlan, és így bizonytalan is. Ma lesz egy megmozdulás, ami elvileg azért indult, hogy ha már megtörtént ez a dolog, akkor mihamarabb meglegyen a rekultiválása, de beszéltem azokkal, akik ezt a mai gyűlést elindították, és mondta, hogy legszívesebben ők is kiszállnának belőlel, mert akikkel csinálják, azoknak más lett a céljuk - és balhé lesz valszeg, az önkorit megcélozva. Nekem is vannak kérdőjelek az önkori működését tekintve, DE TÉNY, hogy majdnem mindent megtettek az adott helyzetben (a kommunikáció volt csapnivaló, ezt már írtam, és ez viszont nagy hiba volt), és ember legyen, aki most a helyükben lett volna. Szóval ja. 

Közben a másik településen, ahova végül leszállítják a többi tetemet, óriásivá dagadt az ellenkezés, tüntetések vannak, meg katonák, és ennek ellenére is folyik tovább az egész (sőt, míg itt a környékünkön elhintették, hogy ide lesz még hozva a leölt állomány, és minden figyelem ideterelődött, két nap alatt kivágtak azon a távolabbi helyen négy hektár erdőt, mire kettőt pislantottak az ottlakók, és hopp, lett is hely az elásáshoz... elképesztő.) Az egész annyira, de annyira borzalmas. Az, hogy ezeket a tetemeket el kell tenni valahova, megértem. De hogy biztos le kell ölni ezeket az állatokat, és éhogy nem volt erre kész terv, azt nem. 

Még mindig nehezen alszunk egyébként - sokakkal beszéltem - pedig amúgy annyira szép tavasz van.... rég nem voltak ennyire habosbabosak a fák végig az Aradin, ezer éve nem láttam ilyennek, valahogy hamar lehulltak, valahogy hamar lefagytak mostanában... és most nem (kopp-kopp-kopp). 

Szombat reggelente Petőfi rádiót hallgatok, meséket :), miközben itt ülök, és pötyögök. A gépem most a konyhában van, mert csütörtökön home--ban voltam, és a munkagép mellett ezen is dolgoztam, próbáltam behozni a közházas és saját lemaradásaim, huh, állítom jobban elfáradtam, mint más napokon. Most a "Vuk" dala szól, de előbb voltak régebbi, éngyerekkorombeli dalok is, úgy szeretem. 

Az ablakból a kertre nézek, ki a selyemakácra ugye, ami még teljesen csupasz, a kert többi része már berobbant. Ilyenkor a legszebb. A selyemakácon egy szarka ugrál, idén először raktak fészket itt az egyik közeli fán. Tudtátok, hogy a szarka fészke gömbölyű, teteje is van, és egy lyuk a bejárata? egy időben gyerekkoromban nagyon izgatott a mendemonda, hogy a szarkafészekben kincseket lehet találni, merthogy minden csillogót ellop. Most is izgat.... :D Apukám felrotálta az egész kertet, előtte nagybátyámmal elég sokmindent kivágtunk és kitakarítottunk, így átláthatóbb és kezelhetőbb egy jó nagy rész, és ez kellett már. Most gyorsan ki kellene találni, hogy akkor hogyan tovább, de tényleg. 

Mucusnak jajdejó volt a héten - ugyanis felvették a művészeti kar szakkollégiumába, felvételiznie kellett, és az elsősök közül Ő került be egyedül. A szakkollégium azért jó, mert plussz dolgokra van leheetőségük, több kiállításra viszik őket, ahol be tudnak mutatkozni, vagy mint a héten, alkotótáborba mehetnek. Volt egy kis összezörrenésünk, mikor itthon volt, mert nem adtuk oda neki az autót, hogy innen lemenjen Kaposvárra, aztán onnan Kecskemétre. Nem is értettem, miért Ő vállalta be, hogy vezet, nem érzi egyszerűen a felelősséget - bár később kiderült, hogy azért de - így is Ő vezette a suli egyik autóját, de ügyesen megoldotta. Nagyon élvezte az egész kiruccanást, egy művésztelepen voltak (néztem, egy csoda tényleg, 1908. óta járnak oda festők, alkotók), egy régi vadászkastély-szerűség egy hatalmas parkkal körülvéve, szóval a természet lágy ölén, irtóra élvezték az elvonulást. Átküldött egy csomó fotót, annnnnyira tudom irigyelni amúgy :) ). Ilyenkor úgy megnyugszom, de vannak persze a "művésziségnek" árnyoldalai is, ah, és ezekkel még nem tudom, mit kezdjünk. Azt mesélte, az utazás is nagyon jó volt, szép helyeken mentek keresztül. Azért annak örülök, hogy bár engem leolt állandóan azért, mert béna vagyok és nem vezetek autópályán - bezzegőőőő, ha lehetne - erre kinéztek három biztonságos utat, és perzse mindegyik nemautópálya volt, ezeket kikerülték :). Szóval ilyenkor mindig megnyugszom, hogy bár úgy tűnik, minden ellen IS lázad, ami az itthon mérce, érték és irány, valójában talán mégsem...

Én pedig elvoltam a Költészet Napja alkalmából egy koncerten a városi műzeumba a kedvenc zenekaromat meghallgatni, annyira de annyira nagyon élveztem, és piszok jól is esett. És annyira rá tudtam csodálkozni, hogy engem ezek a kimozdulások mennyire fel tudnak tölteni, minden porcikám élvezte az egészet, a helyet - ahova már otthonosan megyek - a koncertet, az ismerős és új dalokat, a szövegeket... a közeljövőben még megyek két koncertre, az egyikre egyedül, de jó lesz az úgyis, ahol lesz, oda is "hazamegyek", az evangélikus templom a Gyerek gimijének a temploma, megamúgyis, a "miénk" is, szeretek odamenni, nagyon várom. Szóval úgy alakul, hogy most úgy lesz néhány "saját programom", amikhez igenis ragaszkodom, és előrébb teszem pl. a közházas programoknál... tényleg szeretném ezt abbahagyni, egyre érlelődik bennem a helyzet, de most meg hogy jött ez a történet ide a faluba, nincs pofám még ezt is most beobni a polginak... 

Tegnap akkora szél volt, hogy lefújta a fejem, most meg ahogy nézem, levél nem rezdül, ki érti ezt... Annyi minden van, amit ma kell még csinálnom, azt sem tudom, mihez kezdjek. Kert, pince, padlás...