Biztos mindenkinek vannak olyan dátumai, amihez valami kötődik, valami fontos az életében. És aztán, mert fontos, valahogy megjegyződnek egyéb, nem annyira fontos dolgok is. Illatok. Pillanatok. Egy gondolatsuhanás.
Gyerekkorom zenés ébresztői, amikor a helyi TSZ platós teheratujót kidíszítették, és fent ültek a fúvósok, ezzel járták körbe a falut. Szerettem. A felvonulások, ami előtt májusbotot gyártottunk, békegalambbal, meg színes krepp-papír szalagokkal, amitől, ha esett az eső - elég sokszor - színes lé folyt rá az úttörőingünkre.... de mégis, valahogy jó volt, nyüzsi volt, a kettes sorokba rendeződött gyerekek, ahogy az iskola végighullámzott a térig, ahol az ünnepség volt. Orgonaillat.
Aztán fiatalkoromban, amikor mi ültünk fel valami kocsira, és énekelve-zenélve jártuk végig a falut. Sütött a nap, zötyögött az autó alattunk, nevettünk nagyokat, és énekeltünk, mert jó volt.
Később május 1-ken sportnapokat tartottak, este majálisos bulikat. 30 éve ezen a napon ismerkedtünk össze a volt férjemmel. Aztán később ezen a napon vesztünk össze nagyon, 24 nappal az esküvőnk előtt, és Mucussal a pocakomban. Lett esküvő...
Mikor Mucus kicsi volt, minden évben kimentünk a szüleimmel négyesben a városi parkba, a majálisra, mindig ugyanott tettük le az autót, egy étterem hátsó bejáratánál, ahogy egy régi ismerősöm volt a szakács. Mindig kinézett, mindig beszéltünk pár szót, jólesett ennek a fiatalabb srácnak a bókolása, jólesett ránézni (szép volt), és valahogy hozzátartozott, fiatal-anyaságom része volt, és az egészet szerettem. A könnyed kikapcsolódást ott a parkban, a nevetéseket anyukámékkal, a felhőtlenséget.
20 évvel ezelőtt május 1. estére, mikor mi a parkban voltunk, apukám még bement papámhoz a kórházba, és utoljára találkozott vele. Azon az estén halt meg.
Ezek a történések életem részei. Szépek, jók, nem annyira jók, szomorúak, de hozzám tartoznak, és hol így, hol úgy gondolok egyik-másikra.
Talán ez a négynapos hétvége kicsit könnyebb lesz - mint a húsvéti volt - , mindenesetre nagyon nagy szükségem van rá, hogy kicsit egyenesbe jöjjek. Amíg anyu kórházban volt, nem jött ki rajtam, mert talán nem is volt idő rá, de most eléggé a béka feneke alá kerültem úgy összességében, nagyon rosszul alszom, hülye álmaim vannak - ijesztőek, ami eddig nem igazán volt - és úgy nem találom a helyem a világban. Küzdök az egyedülléttel, küzdök a mellőzöttséggel, küzdök az öregedéssel (és a kilókkal), és az energia, no meg a motiváltság hiányával is.
Azt érzem ugye egy ideje, hogy most valahogy el kellene engednem a közházat, és eddig voltak helyette terveim, de most nincs, vagyis tartok tőle, hogy még nagyobb nihilbe hullanék, bár mintha korábban, bár a "szabad levegő" az nagyon hiányzik. De annyira pörgősen teltek eddig az utóbbi éveim, hogy bár nagyon-nagyon vágyom "unatkozni", kicsit félek is tőle, hogy nem úgy élem meg, ahogy most elképzelem, hanem mondjuk mélyrepülésbe... pedig nagyon vágyom arra, hogy a saját életem és szabadidőm legyen előtérbe, de valahol meg nehéz elengedni egy olyan dolgot, amit te, ti kezdtetek el.
A négy napra persze vannak tervek, lesz benne egy egynapos kirándulás is Felvidékre, kertezés, és pakolás-pakolás-pakolás, mellette pedig párhuzamosan anyuéknál. De legalább itthon! :)
1 megjegyzés:
Nekem is nagyon jó emlékeim vannak a régi május elsejékről. Imádtam a felvonulást, ahogy az Apukám teherautója végig gördült a főutcán, utána a Műv.ház kertjében rendezett majálist, ahol mi gyerekek nem kaptunk sört, de pogácsát és virslit igen. :) Volt egy hangulata azoknak a régi ünnepeknek. :) Meg az emberek is valahogy jobban összetartottak.
Megjegyzés küldése